Hajthatatlan.
Beöltöztettem hát (sarkkutató teljes menetfelszerelése) és ő elrepült, de mielőtt..., még megkérdezte mikor jöjjön. Vigyorogva közöltem, pár perc múltán úgyis hazajössz, meglásd, hideg van.
Elszelelt.
Lestem a házat -épp rálátunk, a fiút elnyelte, még negyed óra múltán sem adta ki. Mérges lettem, ugyan hol van már, régi szabály, nem mehet be sehová, senkihez, csak ha velem egyeztet előtte. Közben telefonált D.: a kisfiú anyja behívta a miénket, a hideg miatt, mikor küldje? Ha így, már mindegy, maradjon kicsit: fél óra.
Eltelt már vagy egy óra is közben, a gyerek nem jön. Öltöztettem a kissebb úrfit, öltöztem magam is, lecsörtettem, kopogtattam, nagy nehezen szomszéd asszonyság kiimátkozta a fiamat a szobából (tv-ztek!!!), aki a hívásomra egy kurta "nem"-el válaszolt, hátat fordított és visszavágtatott a képernyő elé.
Itt már fortyogtam erősen, de még nem annyira, mint mikor a jószándékú, de fölöttébb meggondolatlan asszonyság elkezdett élcelődni velem (már a gyerekek jelenlétében), ne legyek már olyan szigorú, hadd maradjon még az a szegény gyerek! Háthiszen, csak tv-znek!
(Itt egy kósza pillanatban bevillant, hogy most akkor kit üssek? A csökönyöst, vagy az élcelődőt?!)
Közöltem, a fiú velem jön, most. Máskor jöhet, persze, a szomszéd kisfiút is bármikor szívesen látjuk, de a fiam, ma nem tartotta magát ahhoz, amiben megegyeztünk, így most jön velem.
Ajj de szigorú vagy! -De ezt már meg sem hallottam, olyan pipa voltam.
Itthon hegyibeszédet kapott, én meg krokodil könnyeket, meg ígéretet, hogy soha többet ilyet!
A fejem meg fáj, pedig nem szokott.
* A szomszédok közül, a legközelebbi, úgy 300m-re lakik. A kisfiú még egyszer olyan messze, így annyira nem is szomszéd, de mert nincs túl sok ház a környéken, mégiscsak az.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.