Freitag

Hogy

mit meg nem ér az ember!

Tegnap reggel, nyolc előtt (addig aludt!!!) valamivel, A. szobájából kétségebesett sikogatás, sírás hallatszott. Lóhalálában rohantam hozzá, hogy mi lehet a baj?
Ott térdelt az erkélyajtóban és jajveszékelt, hogy hova tűnt az ő virága onnan?

Mivel előző este kinyíltak a virágai, kicsempésztem a szobából -olyan erős illata volt, tartottam tőle, hogy tán fejfájással ébredne, ha otthagynám. A nap további részében, követelte vissza a fürdőbe száműzött növényt.

Ami érdekes, hogy őt eddig nem igazán érdekelték a növények. Kivéve persze a leszirmozást, vagy lelevelezést, de az már régen volt...




...és mert a változatosság gyönyörködtet, ma M.  hullatott krokodilkönnyeket: ő nem hajlandó egyedül a buszhoz sétálni, mert egyedül unalmas és várni is unalmas és a suli is unalmas, tegnap sem tanultak semmit, ő inkább itthon maradna, vagy minimum kísérjem le a busz elé, mert várakozni uuuncsiiii....

2 Kommentare:

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.