Állatkertezés(ek)

...mikor bezárom az ajtót, ők meg ott ülnek, azzal az utálatos arckifejezéssel, hogy: már megint rád kellett várni...
Sajnálják tőlem azt az öt percet, amit valóban magamra fordítok: magamra rángatok ruhát, cipőt, gyorsan, mert ők tüntetőleg már elfoglalták a helyüket az autóban, de azt már persze mindenki elfelejtette, hogy pár perce, még én adtam fogkefére fogkrémet, no meg zoknit, inget...   mindegy.
Indulás.
Épphogy felérünk az autópályára, leszűkül egy sávra, D. sóhajt: már megint!
???
De már látom: beterelik az egész forgalmat egy pihenő-parkolóba. Közúti ellenőrzés: tucatjával rendőrök, laptopok, komoly figurák, de csak a külföldi rendszámúakat állítják meg...
Ja kérem! Májustól szabadon jöhetnek a munkavállalók, persze ha bírják a szekírozást. Mert megy már most is: külföldit külön figyelem, igazoltatás, mifene illet. Nesze neked schengeni övezet!

 

Némi: mikor érünk már oda után, a nagyváros...

...és az uticélunk: Tiergarten Schönbrunn.

Felfedezés a függőhídon: mozog!

tibeti imamalom

Öt óra gyaloglás után is...

Térdig jártuk a lábunkat. Megérte, mert valóban gyönyörű, rendezett, tiszta, átgondolt. Igaz, a jegesmacikról lemaradtunk, nekik csak hűlt helyüket találtuk, ahogy a hiúzok sem mutatkoztak.
De, legalább veszélyben nem voltunk, ha már le is maradtunk erről-arról...

Jajj! Azt még nem meséltem!Alig két éve, Veszprémben voltunk, az állatkertben.
Tulajdonképp ugyanezekkel a jelzőkkel illethetném, mint a bécsi állatkertet, eltekintve attól az egyetlen, apró bibitől, amit volt szerencsénk megtapasztalni.
A páviánok kifutójánál jártunk éppen, mikor egy elektromos kisüléshez hasonló, irdatlan durranást hallottunk, majd éles sikolyt, nem messze tőlünk.
Egy kislányt vágott meg a villanypásztor. De hogy!   Nagyon.

Nem tudni ijedtségből-e, vagy miért, de anyuka is elkezdett ordibálni, de nem segítségért, nem. Az amúgy is holtra vált kislány fejét üvöltötte le, közben lehordta mindenféle isten barmának, meg miegymásnak, mi meg farkunkat behúzva loldalogtunk el, attól félve, tán minket is elküd valamerre. (D. csendben megjegyezte, tán a biztonság kedvéért meg lehetne kérdezni, mekkora csapás érte a kislányt...  Kedves anyuka szeme szikrákat hányt!              Brrrrr.)                                                                                                                                  

Míg Veszprémben, a kerítésen belül bár, de alig egy-két centire, addig Bécsben, jó másfél méterre húzták ki a villanypásztortokat. 

Kiegészítés: halványlila gőzöm sincs róla, miért/mitől kócolódtak össze az utolsó sorsok! Javítani sem tudom. Ötlet?