Invázió

Mert választani tudni kell.
Az első alkalommal, az olcsóságára tippeltem, majd arra, hogy rosszul választottam. Most pedig semmire, vagy ha mégis: ilyen az én szerencsém: nincs.
Virágföldről beszélek pocsék, valóban rossz virágföldről. Tavaly tavasszal, ősszel és most is sikerült olyat venni, amiből, átültetés után, muslincarajok keltek ki. Őrület: élő és holt egyedek, mindenfelé a házban, leginkább a párkányokon, ill, a fél percre otthagyott, vagy figyelmetlenségből letakaratlan teában. Fúúúj!

Porszívózom őket, napjában többször, lepermeteztem a földet is, jobbat nem tudok. Szépen lassan kivesznek, elfogynak...




Azt gondoltam, ennél rosszabb nem jöhet. 
De.
Pár hete, ellepték a házat a katicák. Feketék, sárgák, szabálytalan pöttyösek, azok az idegenek...     Naponta, tucatjával húzzuk le őket a vizes csúszdán, a kanálismanókhoz. De ezek csak jönnek és jönnek, és haverkodnak: ránk szállnak és velünk akarnak aludni!

Rettenet.