Szerencsések vagyunk. Azt hiszem. A gyerekek egészségesek és problémamentesek. Vannak döccenők, persze, de nagy kríziseket nem utaltak nekünk a fentiek.
Bár, ha valaki úgy egy héttel ezelőtt kérdezett volna, homlokegyenest mást mondok.
Mert, mikor problémát él meg az ember és épp keresi a kiutat, az piszok nehéz, meg elkeserítő tud lenni.
Ja! Hogy miről beszélek? A.-ról és az ő viszonyáról a szobatisztasággal. Igen.
M. egyszerűen, egyik napról, a másikra lett szobatiszta.
Észrevettem, hogy erőlködik, pirosodik az arca, elvittem a wc-re, oda produkált. Kész.
Alig egy hét leforgása alatt tiszta lett, éjszakára is, mindezt másfél évesen. Igen. Nem hangoztattam, úgysem hiszi senki, de így történt és akkor.
A. teljesen más alkat. Ő rengeteg zöldséget, gyümölcsöt eszik, sokat iszik, így a végeredmény puha, semmi erőlködéssel nem jár. Sity-sutty, benne volt a csomagban, szinte észre sem vette.
Alig két éves volt, mikor felfedeztem: éjszaka mindig száraz marad a pelenka. Jippiiiii!
Ekkor ráálltam a témára: kérdezgettem kell-e és vittem. Ha a szabadban voltunk, szólt is, ment is önállóan. De odabent, vagy útközben nem izgatta a dolog.
Később, a gyerekorvost is megkérdeztem, de félválról vette a dolgot, azt mondta, 5 éves korig ráér!
De mert bosszantott, utánaolvastam, kérdeztem néhány ismerőstől is. -Páran, egyenesen hülyének néztek, hogy ilyet még nem is hallottak, méghogy éjszaka száraz, nappal meg nem, ne kábítsam már őket.
Volt aki orvosi segítséget kért volna, vagy csak időről-időre, kárörvendően kérdezgette: no, pelenkás még?
Közben többször álltunk úgy, hogy: na most! Na most! Aztán persze, dehogy.
Jó ideje -több mint másfél éve-, a nagy dolog, mindig a rendeltetészerű helyére került, de a kicsi csak időnként. Többször bemérgedtem, nem adtam rá csomagot, hetekig.
Horror volt!
Őt egyeltalán nem izgatta, én meg
Decemberre (tavaly) eljutottunk odáig, hogy napjában, már csak ritkán csurrant be egy kicsi, gondoltam itt az ideje, mehet oviba.
Elvállalták. Sőt! Azt állították, ott tutifix megoldódik a kérdés.
No, ott visszaesett, mert nem szóltak neki
Alig pár hét után, meg már itthon is folyton bepisilt és nem csak kicsit, hanem teljesen elázott. Az óvónő kérte, hogy vigyek 6 váltás kisgatyát, nadrágot, zoknit, nem baj ha becsurizik, kicserélik, majdcsak megunja...
Ezt, több okból sem tartottam jó ötletnek. Egyrészt, hogy a csudába küldjek 6 váltás nadrágot, egy napra? Másrészt, ha nem szólnak, nem figyelnek rá hogy menjen, őt nem fogja zavarni. Tudtam, így bizony nem jutunk előbbre.
Mi lesz, ha a cipője is elázik? Vigyek abból is hatot?
...és a leg
Most pedig, hogy kórházba került, már a nagy dologra sem figyelt, mi meg eljutottunk arra a szintre, hogy az önvádon kívül, már szégyeltük is.
Elkezdtem mesélni neki (újra), hogy az anyagra szükségük van a kanális manóknak, ők azzal fűtenek, nekünk úgysem kell, küldjük le nekik....
Most tetszett neki a mese, beleegyezett. Azt mondta rendben, leküldi nekik.(!!!)
Így a nagy dolog meg is oldódott, szinte karikacsapásra.
Persze további fejtörést okozott, hogy hogy bírjam rá, a wc-be csurizásra.
 |
| ügyi-lap |
A múlt hétvégén igyekezett, de már hétfőn megint elengedte magát...
Akkor úgyis mentem az orvoshoz M.-el, megint kérleltem, adjon már valami tippet, mert nem látom be, hogy várnom kell türelemmel, az úrfi meg kedvére táncol a fejemen közben, mert (az orvos szerint) ez normális! A doki gyógyszeres kezelést javasolt, ami erősíteni hivatott a húgyhólyagját. (!!!!!!) -Igen, persze, gyógyszerezni kell! Az eszem áll meg!
Itthon átbeszélgettük a dolgokat és igyekeztem megértetni vele, hogy nincs több pelenka, kisgatya van, meg wc-be csurizás.
Azóta (múlt hét hétfő) a dolog úgy áll, hogy teljesen önállóan megy, amikor kell.
Naci le, ... naci fel! Egyedül, ügyesen.
Hogy mi történt?
Megértette talán. Vagy rájött, milyen utálatos a csomag...
A héten még nem megy oviba. -Rögzüljön csak a dolog! A következő héten pedig, kezdődik a tavaszi szünet.
Utána meg megyek óvónőt kérlelni, hogy egy iciri-picirit figyeljenek már rá... legyenek szívesek!
Nekem szerencsére mindkét fiam ugyanúgy volt, mint M., csak ők 3 és 2,5 évesen.
AntwortenLöschenDe az orvos meg az óvónők hozzáállását nem értem. :o(
Egy jó orvos bármire rá tudja venni a gyereket, mert "külsős". Fiam-13 úgy tette le a cumit hároméves kora előtt egy kicsivel, hogy a fogorvos néni mondta neki, hogy kicsit már előre állnak a fogai és egy ekkora nagyfiú már igazán nem cumizik, ígérje meg neki, hogy leszokik a cumiról. Megígérte és attól a perctől egyszer se kérte többet.
Ha a ti orvosotok nem bagatellizálja, hanem mond valami ilyesmit kedvesen, lehet, hogy nálatok is ez lett volna a helyzet. :o( A vizelettartást erősítő gyógyszerről meg Jeti azt mondta, hogy bűn gyereknek beadni (pszichostimuláns)? Szégyen, hogy egyáltalán kitalálták ezt, mint megoldást.
Mert persze, hogy normális 5 éves korig, de csak akkor ha még nem tudja szabályozni.
Ilyen nincs... gyógyszerrel??? Nincs felétek védőnő, sokkal használhatóbb tanácsaik vannak... Ha megint bezavarna az ovi, megérné felkeresni, ettől nagyobb butaságot nem lehet mondani.
AntwortenLöschenVagy esetleg van egy Szömörce nevű bloggerina, ő védőnő, biztosan nem utasítana el. Különben is, azt hiszem tegnap volt a védőnők világnapja, ha jók a sejtéseim... :)
Sok volt ez éjszakára, elalvás előtt...
Magam sem értem, csak kezdem megszokni. Órákig tudnék mesélni róla, hogy itt, mi mindenben más az emberek hozzáállása, az oviban és az orvosnál is.
AntwortenLöschenAmikor a doki elkezdte erőltetni a gyógyszert, legszívesebben kirohantam volna a rendelőből. Nagy csalódás volt, hogy hiába mondom, hogy mi a helyzet, lehetetlen "megoldást" kínál -már megint.
...három éve próbáltam megértetni vele, hogy ha éjszaka visszatartja, nincs semmi baja, csak valamiért nem akarja a wc-t használni és ebben kérném a segítségét... De én ugye, nem vagyok orvos, miért akarom megmagyarázni neki...?!
Az óvónők meg...
Tőlük jövök most. Kérdezték, hát mondtam, hogy megoldódott a dolog. ...hát hogyan? Mondtam, hogy mesével, beszélgetéssel és hogy elvettem a csomagot.
'Aszongya': naugye, csak le kellett venni! Mondta ő!
...igen, meg odafigyelni, beszélgetni... de ezt, nekik hiába magyaráztam eddig is -hisznek, amit akarnak!
Talán, nem lesz gond két hét múlva, amikor újra megy oviba. (((Az óvónő, most is kérte, hogy vigyek neki több váltás ruhát!!!)))
Nincsenek védőnők.
AntwortenLöschenEzen ügy kivételével, nem is kellett segítség.
Megoldottam eddig a dolgokat mesékkel, sok beszélgetéssel, ha kellett rajzokkal, vagy jutalmazó lapokkal.
Esetleg kuponokkal. (Pl.: most is van egy forgalomban nálunk. M. heveske mostanában. Ha uralkodik az érzelmein, jutalomból olvasó-kuponokat kap, amiket bármikor beválthat: abbahagyom, amit épp csináltam és olvasok neki, amit szeretne...)
A jutalomlapot is biztos ismered... :-)
Tök jó ötleteid vanna, kár, hogy az én fiaim már inkább fizetést kérnének. :))
AntwortenLöschenPszichológussal nem próbáltál beszélni? Ha megoldást nem is, de a magadfajta (figyelő-gondolkodó-érzékeny)anyának tán ötletet tudott volna adni.
Bé éjszaka pisilt be sokáig, de neki (mint kiderült) hormonális-fejlődési gondja volt. NEM ajánlottak gyógszert, bár érintőlegesen megemlítette a drnéni. De az időt és a türelmet szorgalmazta. Volt mind a kettő.
Ja! Vaskalap voltam! :))
AntwortenLöschenSzia Vaskalap!
AntwortenLöschenNem mentem pszihológushoz, mert...
eszembe se jutott.
Nem mindegyik ötlet jött saját kútfőből, de köszi!
Igen. A türelmedet, ismerem. :-)
Anno, mikor enyémkék még kicsik voltak nem volt ilyen, de mostanság sokat olvasom a Bezzeganyát - http://bezzeganya.postr.hu/ -. Sok jó tippet, ötletet, sugallatot találok, általában a kommentekben.
AntwortenLöschenV.
Hát ezen a gyógyszer dolgon én is nagyon meglepődtem... :x Csodálom, hogy nem hagytad rögtön faképnél a dokit.
AntwortenLöschenAmúgy én is úgy vagyok vele, hogy hagyni kell a gyerekeket a saját tempójukban fejlődni. (Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell velük foglalkozni.)
F. majdnem 3 éves volt már, mire szó szerint egyik napról a másikra éjjelre és nappalra is szobatiszta lett. Zs. elmúlt már 3,5 is, mire érdekelni kezdte a dolog, 3-4 nap alatt teljesen szobatiszta lett ő is. (Vele és a beszélőkéjével kapcsolatban van egy jó kis sztorim, ha érdekel...)
Sajnálom, hogy az óvónők ilyen hülyén állnak az egész szituációhoz. Én Ausztriában jártam gimibe, ott is hasonló szabad szelleműség uralkodott... Már akkor sem tudtak meggyőzni róla, hogy ez jó. ;)
Vaskalap!
AntwortenLöschenA bezzeganyáról eddig csak hallottam...
Köszönöm a tippet!
*
Susu!
...és nem csak az intézményekben ilyenek, hanem úgy egyeltalán, a családokban is...
Hogy a csudába ne érdekelne!
Mesélj!
Zs. nem csak hogy "későn" lett szobatiszta, de addig a szókincse sem haladta meg a 20 szót. 3 éves korában megkerestem vele az óvodai logopédust, hogy adjon tanácsot, hogyan segíthetném a beszédfejlődését a szeptemberi ovikezdésig. Ez a..., ez a ... nő (hmm) anélkül, hogy egy fél percet is foglalkozott volna vele, kijelentette, hogy szellemileg le van maradva, több év komoly munka, mire behozza a lemaradását és különben is a pofija milyen kis kerek, azonnal menjek és vetessem ki az orrmanduláit, mert amiatt a hallása is rossz és persze menjek korai fejlesztőbe is, de az államiba úgyse mehet, menjek magánba, természetesen abba, amit ő ajánl...
AntwortenLöschenNa ott akkor kifordultam az ajtón... Persze Zs. pár hónap múlva, ahogy a szobatisztaság felé is nyitni kezdett, már folyékonyan beszélt.
Nem is tudom, hogy honnan vette magának a bátorságot, hogy ilyen elrugaszkodott dolgokat mondjon, de azóta se sikerült magát megkedveltetnie velem... (Persze, szerinte F. is súlyosan beszédhibás... Van persze beszédhibája, de ezek a jelzők!!! No comment.)
A héten megint megkérdezte, hogy ugyan akkor mégis mikor műtik már Zs.-t? Áááááááá......
Pénz beszél, kutya ugat!
AntwortenLöschenVajon megváltozik-e valaha?!