AZ ÜGY

Mesélek.



Szerencsések vagyunk. Azt hiszem. A gyerekek egészségesek és problémamentesek. Vannak döccenők, persze, de nagy kríziseket nem utaltak nekünk a fentiek.
Bár, ha valaki úgy egy héttel ezelőtt kérdezett volna, homlokegyenest mást mondok.

Mert, mikor problémát él meg az ember és épp keresi a kiutat, az piszok nehéz, meg elkeserítő tud lenni.

Ja! Hogy miről beszélek? A.-ról és az ő viszonyáról a szobatisztasággal. Igen.




M. egyszerűen, egyik napról, a másikra lett szobatiszta.
Észrevettem, hogy erőlködik, pirosodik az arca, elvittem a wc-re, oda produkált. Kész.
Alig egy hét leforgása alatt tiszta lett, éjszakára is, mindezt másfél évesen. Igen. Nem hangoztattam, úgysem hiszi senki, de így történt és akkor.

A. teljesen más alkat. Ő rengeteg zöldséget, gyümölcsöt eszik, sokat iszik, így a végeredmény puha, semmi erőlködéssel nem jár. Sity-sutty, benne volt a csomagban, szinte észre sem vette.

Alig két éves volt, mikor felfedeztem: éjszaka mindig száraz marad a pelenka.           Jippiiiii!
Ekkor ráálltam a témára: kérdezgettem kell-e és vittem. Ha a szabadban voltunk, szólt is, ment is önállóan. De odabent, vagy útközben nem izgatta a dolog.

Később, a gyerekorvost is megkérdeztem, de félválról vette a dolgot, azt mondta, 5 éves korig ráér!

De mert bosszantott, utánaolvastam, kérdeztem néhány ismerőstől is. -Páran, egyenesen hülyének néztek, hogy ilyet még nem is hallottak, méghogy éjszaka száraz, nappal meg nem, ne kábítsam már őket.
Volt aki orvosi segítséget kért volna, vagy csak időről-időre, kárörvendően kérdezgette: no, pelenkás még?

Közben többször álltunk úgy, hogy: na most! Na most! Aztán persze, dehogy.

Jó ideje -több mint másfél éve-, a nagy dolog, mindig a rendeltetészerű helyére került, de a kicsi csak időnként. Többször bemérgedtem, nem adtam rá csomagot, hetekig.
Horror volt!
Őt egyeltalán nem izgatta, én meg sikáltammostam matracot, szőnyeget, a padlót, meg ahova épp sikerült...

Decemberre (tavaly) eljutottunk odáig, hogy napjában, már csak ritkán csurrant be egy kicsi, gondoltam itt az ideje, mehet oviba.
Elvállalták. Sőt! Azt állították, ott tutifix megoldódik a kérdés.      
No, ott visszaesett, mert nem szóltak neki soha csak ritkán, pedig ott minden új volt és a játék hevében, egyszerűen megfeletkezett róla...
Alig pár hét után, meg már itthon is folyton bepisilt és nem csak kicsit, hanem teljesen elázott. Az óvónő kérte, hogy vigyek 6 váltás kisgatyát, nadrágot, zoknit, nem baj ha becsurizik, kicserélik, majdcsak megunja...
Ezt, több okból sem tartottam jó ötletnek. Egyrészt, hogy a csudába küldjek 6 váltás nadrágot, egy napra? Másrészt, ha nem szólnak, nem figyelnek rá hogy menjen, őt nem fogja zavarni. Tudtam, így bizony nem jutunk előbbre.
Mi lesz, ha a cipője is elázik? Vigyek abból is hatot?
...és a legmegrázóbbmeghatározóbb: M. azt mesélte, ha valamelyik kis társa becsurgatott, rácsaptak az óvodában a fenekére...

Most pedig, hogy kórházba került, már a nagy dologra sem figyelt, mi meg eljutottunk arra a szintre, hogy az önvádon kívül, már szégyeltük is.

Elkezdtem mesélni neki (újra), hogy az anyagra szükségük van a kanális manóknak, ők azzal fűtenek, nekünk úgysem kell, küldjük le nekik....
Most tetszett neki a mese, beleegyezett. Azt mondta rendben, leküldi nekik.(!!!)
Így a nagy dolog meg is oldódott, szinte karikacsapásra.
Persze további fejtörést okozott, hogy hogy bírjam rá, a wc-be csurizásra.

ügyi-lap

Aznap, mikor M. színházban volt, megzsaroltuk (!!!) A.-t, ha és amennyiben száraz marad a nadrágja, húsvétra megkapja az áhított legót. (Az évek során, ezt már többször is bevetettük, sikertelenül.)
A múlt hétvégén igyekezett, de már hétfőn megint elengedte magát...

Akkor úgyis mentem az orvoshoz M.-el, megint kérleltem, adjon már valami tippet, mert nem látom be, hogy várnom kell türelemmel, az úrfi meg kedvére táncol a fejemen közben, mert (az orvos szerint) ez normális! A doki gyógyszeres kezelést javasolt, ami erősíteni hivatott a húgyhólyagját. (!!!!!!)      -Igen, persze, gyógyszerezni kell!   Az eszem áll meg!

Itthon átbeszélgettük a dolgokat és igyekeztem megértetni vele, hogy nincs több pelenka, kisgatya van, meg wc-be csurizás.

Azóta (múlt hét hétfő) a dolog úgy áll, hogy teljesen önállóan megy, amikor kell.
Naci le, ... naci fel! Egyedül, ügyesen.




Hogy mi történt?
Megértette talán. Vagy rájött, milyen utálatos a csomag...




A héten még nem megy oviba. -Rögzüljön csak a dolog! A következő héten pedig, kezdődik a tavaszi szünet.
Utána meg megyek óvónőt kérlelni, hogy egy iciri-picirit figyeljenek már rá...         legyenek szívesek!