Rájártam, többek között a cukorborsóra. De, mert nem voltam túl rutinos csenő, no meg a gazdasszony is résen volt, folyton lebuktam. A sorok között, mindig megtalálta a kötegbe gyűjtött, üres hüvelyeket. Nem szidott, csak kért: édes lányom, legalább ne tépnéd meg a növényeket!
Unokanővéremmel, mikor náluk voltam, legálisan húzkodtuk ki, az alig ceruzányi sárgarépát, szedtük az újhagymát és a borsót. Keci kertje nagyobb volt és készült is a dézsmálásunkra...
Mi meg faltunk. Kicsit később meg legeltük a málnát, törtük a mogyorót (én, az ujjam közben).
Saját kertem, két éve lett először. Az a szörnyű felismerés váltotta ki a kert utáni vágyat, hogy az azt megelőző években, nem kaptam, hiába kerestem, paradicsom ízű paradicsomot. Volt víz ízű, meg föld ízű, ill. műanyag ízű, de paradicsom ízű, speciel nem. No, meg hiányzott, a kertillat. A kert illata. Azóta tanulok. Van mit.
Márciustól palántákat neveltem. Aztán, május elsején, eszembe jutott, hogy nincs hová tenni...
D.-vel lesaraboltuk a kertnek szánt területről a füvet (végig ott álltam mellette, bizony), Ő felásta,* bekerteltük, majd indult A kertezés!
(Sajnos a jó szándék ellenére, pórul jártunk. D. kapálógéppel átdolgozta a kórós földet, de hiba csúszott a számításna, mert utána napokig esett, tömörítette a földet, amitől olyan lett, mint a vasbeton! Kapálgattam, meg nyavalyogtam: milyen nehéz kapálni. Mint kiderült a kapám sem felelt meg a célnak, a földről meg kiderült, hogy tényleg nehezen kezelhető, nem én vagyok
Ennek ellenére, ekkora és ilyen póréim lettek: <
Más egyéb, a gazon kívül, alig. Sírtunk...
Idén, gyomírtós permetezéssel kezdtünk, mert a tavalyi ásás, nos... jobb lett volna, ha nem ássa fel az illető, azt hiszem. (Sajnos D.-nek nem volt ideje, engem meg hatökrös szekérrel sem lehetne rábírni az ásásra.)
Most, vígan virul benne a fű. Az a fajta, ami az álladig felnő, ha hagyod és hüvelyknyi gyökérzet büszke tulajdonosa. A tutibiztos gyomírtó nem jött be. Most már csak abban bízom, hogy a nemes növénykéimre semmi hatása nem lesz...
Egyébként, mindenki rajtam röhög (nincs rá jobb szó), mikor megoldás után kérdezek, Anyu meg egyre azt hajtogatja: kapálni kapálni, kapálni, hahaha!
Pillanatnyilag, ilyen a kert
Veteményezés még nem volt, a paradicsom, paprika meg alakulgat az ablakban...
Ja! A dáliáim, már földben. ...és ha idén is lerántja valami a föld alá és gumóstól felfalja, az esetben nincs kímélet: nem csak csiga elleni mérget fogok kiszórni!!!
*Akartam segíteni (D. azóta is ezzel mulattatja magát, meg naaagy örömömre másokat), meg is próbáltam: ott ugráltam az ásó élén hiába, mert nem volt hajlandó a földbe szaladni!!!
Micsoda élmény átgondolni és látni a növények fejlődését!
AntwortenLöschenNa, az ásás nekem is így megy, nem beszélve a kapálásról, ami még ennyire se. :o)
AntwortenLöschenKépzeld el, amikor a városi lány kertet művel: az 5x5 m-es tábla zöldborsómból 3 szál hajtott ki. Abból egyet mindjárt kikapáltam. ;o) A mángold meg még akkor is kinőtt, amikor a veteményesem már feledésbe merült és realistán füvet vetettünk a helyére. ;o)
De a legjobb az volt, amikor elfelejtettem, hogy estikemagot szórtam az ajtó elé és KIGYOMLÁLTAM kézzel sarjról sarjra. :oD
Szóval Te mindenképpen előbbre jársz nálam.
Nekem is az jutott eszembe, hogy jó látni a fejlődést :)) eszembe is jutott egy emlék...nagyszüleimnél addig rángattuk a kert megtermelt gyümölcseit, míg nagyapám kitalálta, ha ennyire nem bírunk magunkkal, csináljunk saját kertet, saját erőből, saját munkával, hadd tudjuk meg, milyen is az. Csináltunk :) hatalmas lelkesedéssel és várakozással, hogy kikeljenek a magok végre. Aztán kidugták fejüket és pár hét múlva a nagyszülők csak ámultak, hogy ők bizony ekkora fejű salátát még nem láttak, és akkora répákat sem :))) szerinted mekkora volt az öröm? Azóta emlegetjük, pedig a kert sem él már, és azok sem sajnos, akik ezt a csodálatos élményt adták nekünk... SZóval, jó nézni :))
AntwortenLöschenÉn a szomszédba jártam borsót legelni, a kerten át. Szegény szomszéd néninek sose volt egy levesre való borsója.
AntwortenLöschenAdhatok tanácsot? Mer bosszantani nem akarlak a kéretlennel...
V.
Tündérlátta (Hogy szólíthatlak?), Te is kertészkedsz?
AntwortenLöschenCsak mert amit írtál, úgy hangzik, mint egy sóhaj, tapasztalatra alapozva. :-)
*
Hihihi! Isteni, Altair!
Elképzeltem! :-)
Meg ez az estike-gyilok!
Ne haragudj, de folynak a könnyeim, úgy nevetek! :-DDD
*
Üdv itt, Virág!
Nagyon köszönöm, hogy megosztottad az emlékedet!
Most van kerted? :-)
*
Vaskalap mondd, egyszer sem buktál le?
Kérem a tanácsot!!!
-Csak azt ne mondd, hogy hagyjam a csudába! :-)
*
Hát...mindig tudta, hogy én vagyok. Nem haragudott, legfeljebb bosszankodott. Drágajó Matildka néni!
AntwortenLöschenKerttel kapcsolatban én ilyet nem mondok. Aaaazt nem adjuk fel.
Viszont ha nem szenvedni akarsz, akkor fel kéne javítani a fődet'. Pénzbe-munkába kerül, de megéri, hosszútávon.
Ősszel istállótrágya, sok. Lazítja a szerkezetét. És ősszel ásni, NEM gereblyézni. A fagy majd szétdobja a rögöket, viszont befolyik a víz a hantok között. Egy rotációs kapa is jó lenne. Tavasszal, közvetlenül vetés előtt átdolgozni vele. Isteni vetőágy lesz.
De idénre már az marad, amit anyukád mondott: kapálni, kapálni, kapálni.
AntwortenLöschenÉs sűrűre vetni, ültetni, amennyire csak lehet, mert a haszonnövény (ha ápolod, míg megnő) nem hagy fényt, levegőt a gyomnak.
Azt a füvet nem tudod pontosabban meghatározni?
V.
Ja, látom, van kapálógép.
AntwortenLöschenKöszönöm-köszönöm!!!
AntwortenLöschenNincs kapálógép. Kölcsönbe volt, sokért! Így, az inkább... nincs.
Az istálótrágya megvolt. Felénk sok a gazda, fillérekért kaptunk egy utánfutónyit.
Az a helyzet, hogy D. egy apró kis csücskét felásta ősszel. Az gyönyörű, pár szál gazzal -ami semmi- és ahogy írod, átjárta a fagy, gyönyörűen szétomlik kapálásnál és a gaz is kifagyott.
Amit MÁS ásott, az katasztrofális.
Jövőre biztos könnyebb lesz, idén marad, amit Te is írtál. :-)
Anyu azt mondja rá: győtény, én, hogy pokol! :-)
Ha lefényképezem, megszakérted?
Vettünk ilyen permetezhető gyomírtót, ami a leveleken keresztül szívódik fel... Khm.
Szééép zöld gyep van a kertben, azokon a részeken, amikhez még nem jutottam oda.
Nagyon köszönöm, hogy segítesz!
Amit tudok, persze.
AntwortenLöschenMikor permeteztetek? Mert ősszel kell, azt is, mert akkor húzódnak vissza magukba ezek a rohadékok (jóvan, nem azok, de mégis) és akkor hatékonyabb a gyomirtás.
Én nem vagyok botanikus, meg kertész sem, viszont tudok olyat, aki az, úgyhogy fotózzál, megmutatom neki. A tarackra tippelek egyébként (kemény, majdnem drótkemény a gyökere, képes a krumplit átfúrni növekedés közben), na az egy rohadtszemétúúútálatos és egyszikű, úgyhogy olyan gyomirtó kell. A másik lehetőséget nem javaslom, bár megizmosodnál. Elmesélem: vasvillával kell átfésülni a földet, majdnem centinként és kiszedegetni a gyökereket. Én próbáltam, de halálos volt, rám és a vasvillára nézve. Állítólag a tarack a sovány földet szereti, amiben lehet valami, mert trágyadombon pl. sose láttam még.
Ásóvillát láttál már? Van egy biokertész-szerű ismerős, ő arra esküszik, merthogy kialakul a földben rétegenként a megfelelő baktériumközeg és akkor nem jó neki, ha évente átforgatják. Azt mondjuk nemtom, hogy a trágyát hogyan juttatja be.
Nézd mit találtam!
AntwortenLöschenElég nehéz dolog a tarack irtás, a gyomirtók meg elég veszélyesek.
Régen vasvillával szedték ki a gyökereket a földből, majd elégették.
De ez elég időigényes és fárasztó. Van egyszerűbb megoldás is.
Ha szeretnénk kiirtani a tarackot, illetve egyéb évelő gyomokat a következő lépéseket végezzük el:
•Ne vágjuk le a növényt!
•Takarjuk le a területet pl. rossz szőnyeggel, vagy fekete fóliával, dobjunk rá egy kis földet, hogy nehogy elvigye a szél, és jobban lenyomja a tarackot.
•1 hét múlva vegyük le a takarást, addigra jó sok energiát kiszív a fölső zöld rész a gyökerekből.
•Hagyjuk így 3-4 hétig, had hajtson megint. Maradék energiáit is a fölső részekbe próbálja nyomni a tarack.
•Takarjuk le megint 1 hétig.
•Amennyiben ismét kihajt, a fenti procedúrát ismételjük.
V.