Bő három hétig nem esett, már nagyon kívántuk, hogy megnyíljanak végre az égi csatornák.
Porzott már az út is, a fű erősen kornyadozott, minden egyéb növénnyel együtt.
Tegnap óta többször ömlött, mintha dézsából öntenék, közben meg, mikor nem szakad, szemerkél.
A kertben dagonyázni lehetne a sárban.
Ültetnem kellene, meg vetnem.
Erre mondják: vigyázz mit kívánsz, mert megkapod!
Ez már csak így van ezekkel a kívánságokkal. :)
AntwortenLöschenÉn is így jártam ma egy kívánsággal. Most aztán vakarhatom a fejem. ;)
Ki vele!
AntwortenLöschen-Persze, ha publikus! :-)
A héten nem volt még mit fordítanom, most viszont annyi van, hogy vasárnap délutánig minden szabad percemet a gép előtt fogom tölteni. :)
AntwortenLöschenAzért, ha munkával viccelnek meg a fentiek, az nem adhat okot panaszra! ;-)
AntwortenLöschenNálunk viszont, még mindig osztják az égi áldást...
:-)
A veteményezésnek, lőttek. Legalábbis, pár napra biztosan.