Kenyeret például.
Elvileg és a nagykönyv szerint kétszer kell keleszteni a kenyeret. Egyszer gyúrás után, majd formázás után is, de az idő nagy úr -az egyik elhagyható.
Tény, hogy a kenyérsütővel dagasztatom, de formázás után, a sütőben sütöm. Ha gyorsan szeretném, akkor bizony előmelegítés nélkül, 220°C-on, 45 percig. (A sütőben kel meg másodzsor.)
...és a fürdetés. Mert nagyanyáink még fürdették a kenyeret (talán nem mindenhol). Húsz perc után, a csap alá dugom magam is, ha eszembe jut... többnyire persze nem, de a formából kivéve, vizes ecsettel is át lehet kenegetni, hogy vastagabb, ropogósabb héjú legyen az a kenyér.
Zsemlét.
Sajtos, tejfölös kiflit.
Ostorost.
Kakaóskalácsot.
Vagy, miért ne mindjárt, kűrtőskalácsot.
Mert korábban ígértem recepteket, de aztán persze nem küldtem, hát így, ezzel a bejegyzéssel követem meg Altairt.
Nagyon szép minden, amit sütöttél! És mi lett a hűtőben a tortának hagyott hellyel? Lett bele torta?
AntwortenLöschenKöszönöm!
LöschenÚgy tudom, az ostorost már ki is próbáltad. Így elmondhatod: finom is? :-)
Ó, a torta előbb volt mint a hely!
A csokis kalács nagyon finom volt - idén nem sütöttem azt, csak sima fonottat meg sonkásat - tettem róla képet én is :)
AntwortenLöschenLáttam! Meg is akartalak szekálni kicsit: milyen nagyon "tagadtad", hogy gasztroblogot is tudnál írni, erre ilyen csodás dolgokat készítesz!
Löschenköszönöm - szomorú lettem, hogy senki nem szólt róluk semmit, pedig büszke voltam, hogy szépek lettek
LöschenEzt mind elmentem és már értem a fürdetést. :o)
AntwortenLöschenMajd mesélj a sikereidről és a tapasztalataidról kérlek!
LöschenÉs megint itt vagyok. :) De most lementem (szigorúan névvel együtt, hogy könnyen megtaláljam a tutiságot). :)
AntwortenLöschen: )
Löschen