Az úrfiak

odakint játszanak, magam is csak inni ugrottam be, aztán meg csörgött a telefon és beszéltem, miközben figyeltem mit és hogyan ténykednek. Bár a tárgyak/ruhák helye beszédesebb...
M. kabátja fél úton a  ház és a leendő gyümölcsös között, a fűben; a pulcsija, amit a vállára kanyarítva vitt magával, a csuda tudja minek, egy giga földhalom tetején lobog, egy karóra tűzve/kötve (egy pillanatra megtévesztett, azt gondoltam ő maga lobog a tiltott helyen, de nem. Bár a pulcsi nyilván nem magától repült és fűződött oda -ejj! hegyibeszéd lesz ma még.) A. kabátja a bejáratban, a lépcsőn egy kupacba gyömbölve, míg ő maga az árokban fekszik és a csatakiáltáaitól hangos a környék. Vajon kivel hadakozik ilyen bőszen?
A földhalmokon ágak, lécek, a betonozásból megmaradt kavicsok egy halomban, üres festékevödör kukoricacsutkával megszedve, fóliadarabok és az ásó. A homokozófelszerelés enyhén megviselt darabjairól majd megfeletkeztem.*

Megy le a nap én meg ki, mielőtt átrendezi a dolgokat a viharos szél, ami nyilván megérkezik a sötétséggel, vagy épp a soha ide nem érő eső.



Péntek óta itthon vannak. Említettem már?


*Ezzel meg is említettem minden kinti játékot, ezért lehet, hogy idén a nyúl nem csak csokoládét rejt a kertbe...