Visszaszámlálás -még kilenc nap

Mert ok, a vágyottváros drága, magyarul mocskosul drága, ezt tudtam. ok.
De mert vágyott, hát étlen-szomjan is, meg fejenállva is, csak ott lehessek a túlzásokat egyébként utálom, de most had!, viszont közlekedni kell, amit időnként gyalogszerrel is meg tudunk ejteni -ahol lehet, de ugye itt-ott mégis muszáj, arra költeni kell.

Most információkat gyűjtök.

Egyébként egy olyan hölgyemény a vendéglátónk, aki alig egy évvel ezelőttig szigetlakó volt, egészen kicsi korától ott nevelkedett. De például a kérdésemre, hogy váltunk-e magunknak oyster kártyát, csípőből és rém határozott arccal azt válaszolta: hogy az csak családosoknak szól, miközben én a netről vett infók alapján tudtam, hogy ez azért nem így lehet, de inkább hallgattam -majd még egyszer utána nézek gondolattal.
Másnap reggel telefonált, hogy igen, az nekünk nagyon kell. Ma meg azért, hogy mégsem, ill. ha mégis, ott majd eldöntjük...

Még ez előtt találtam infókat a vágyottváros-kártyáról, de azt frissiben elvetettük, hogy az nekünk nem igazán éri meg, ma meg hív, hogy azt is meg kell vennünk... aztán pedig azért hívott, hogy le kell foglalnunk előre a vonatjegyet a szálláshelyünk és a vágyottváros között, de akkor már szóba se került ez a kártya. (Vonatjegy oda vissza, szombat reggeli indulással és vasárnapi visszaérkezéssel, közben a Városban, testvérnél alvással.) Ráadásul azt mondja, vasárnap dél előtt vissza kell mennünk a szállásadó városkába, mert később már drágább a jegy. -Az, hogy mennyivel és az már miért nem jó nekünk, számomra sötét rejtély.

Kicsit elbizonytalanodtam. Mert bíztam benne, hogy ő tudja mit, mikor, hogyan, nagyjából mennyiért éri meg. ...és a példa azt mutatja, hogy nem, nem tudja.

...és akkor még arról nem is beszéltünk, hogy inkább ott, vagy itt váltsunk pénzt, vagy hogy mi van a nyilvános-szorult-helyzeten-könnyítéssel, az ingyen, vagy némi petákért oldható meg?

Bár már a gugli számomra is elérhető, de a magyar, ill. német nyelven elért, egymásnak gyakran ellentmondó infókkal csak zötyögősen jutok előbbre, ha egyeltalán...

Megoldjuk, megoldjuk, csak a várt mankó nélkül.

***

...és félreértés ne essék, hálás vagyok a felajánlásért és a lehetőségért. Több, mint hálás.

Csak sajnálom, hogy elhittem: ő mindent leszervez, mert ő mindennel tisztában van, nekünk nem kell foglalkoznunk a részletekkel és ő majd mindent meg is mutat.

...és most úgy áll a dolog, hogy a városban mindössze másfél napot töltünk...

Persze a fentiek tudatában ez még változhat.