Samstag

Van abban

valami szomorú, mikor a több mint száz éves tömör, ámbár szuvas tölgy íróasztal melegénél kél a kenyér és a zsemlék.
Melegszünk és melegvizet termelünk, így hasznos, persze, de könnypotyogtatóan szomorú.


Kommentare:

  1. pedig ha csak a képet nézem, olyan vidám és meleg :)

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Igaz.

      De mennyivel olyanabb lehetett volna, ha D.-nek ideje lett volna helyrepofozni és amellett ülhetnék, mikor a gépnél vagyok... Máe elropogott, felemésztette a tűz, megettük a kenyeret, a zsemlét, csak hamu maradt. Szomorú.

      Löschen
  2. Hol történt ez a szentségtörés???

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Az, mikor D. szétverte/rúgta, vagy hogy felemésztődött?

      Itt, nálunk.

      Löschen
  3. Antworten
    1. Az asztal már benne járt a korban, a család, ami kilyuggatta is csak a járatokat hagyta hátra emlékeztetőül, hogy valamikor voltak, pusztítottak.

      Löschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.