Olyannyira lekötött a hárítás, hogy komoly pofonként ért a felismerés: szombaton már kalendáriumot bontanának a lelkesek, de nyithatják ugyan, ha üres...
Nem készültem kuponokkal, nem tudom mikor, mit játszanak a mozik, hogy hol-milyen programok lesznek, nem egyeztettünk D.-vel (nem mintha vele bármi konkrétumban meg lehetne egyezni a naaagy karácsonyi hajrá kellős közepén, de) jaj! elcsúsztam, nem készültem a készülésre, nincs semmi frappáns, gyerekmosoly-mágnes a tarsolyomban, csak csoki, azt is ma vettem, az orruk előtt, mert máskor mikor, ha D. holnap is úton, a betyár mindenit!
...a koszorúnak viszont örülünk... igen, mi mind.
no, hát néha örülök, hogy Világvégén lakunk - mert a nagy csillogó karácsonyi őrülettől messze tudtam tartani a lányomat. Tegnap vittük be először a városba, volt is nagy csodálkozás, hogy karácsonyfa, meg mikulás, meg csillivilli. Persze most már lehetetlen lerázni, állandóan a hógömbbel járkál (még azzal is alszik - de jó, hogy strapabíró!), holnap meg ugye már jön a falumikulás. Ez mondjuk kicsit necces, mert hozzánk meg értelemszerűen majd csak szerdán, és hát milyen mikulás az, ami kétszer jön egy évben?! annyira azért nem nagy a falu, hogy ne érjen ide egy nap alatt... és nem, nincs még kalendáriumunk, mert magamat is elég messze sikerült tartanom, nehogy megunjam. sőt, koszorúnk sincs. meg ötletem se nagyon. de ma jön a karácsonyi bevásárlás, ami csak azért necces, mert ma a házat akartam díszíteni, meg mézest sütni, mert a jóöreg csak nem jöhet addig, amíg nem csillivilli nálunk is minden.... szóval éjszakai program lesz. én meg hullafáradt.
AntwortenLöschenElkészültél időben?
LöschenLánykád mit szólt a Mikuláshoz? Jól sikerült a találkozás?
(Hű, de későn értem ide!)