Kiszámoló

Ifjabb úrfi tanárnője (Nr. 3. -mert már magam is belekeveredek ki-kicsoda és hányadikként részese az életünknek/a fiaink oktatásának mert ő volt M. harmadik tanárnője az első két év utolsó felében) hétfőn nem jelent meg az oktatáson, beteg.
Mindezt az össznépileg várt, idei első fogadóóra hetében (nyilván nem ő választotta, sem a betegséget, sem az idejét). Hogy arra benéz-e, nem tudni, de a gyerekek azt a pletykát hozták haza, hogy a legelső tanárnő (már nyugdíjas, innentől Nr.1), veszi át a helyét, eddig meg nem nevezett időtartamra.

A.-t különösebben nem kavarta fel a változás, hacsak az nem, hogy lényegesen több házit kap, de ennek meg kifejezetten örül, ami, mondanom sem kell, jó, remek.

Tegnap és ma, az átmeneti időszak jegyében, M. tanárnője (Nr. 4) tartotta a tanórákat, mind a négy évfolyamnak, egy osztályteremben.

Eddig a rendszer lelke, a váltott iskolai, ill. házifüzetben rejlett.
A kis elsősöm ma ugyanazt a házi- és iskolai füzetet hozta haza, amit reggel elvitt.
Leellenőrizve.
Az iskolai munkája, összehasonlíthattalanul több volt, mint eddig. Az is ellenőrizve.
M. füzetei alapján semmi csorba nem esett a harmadikosok oktatásában, sem a mennyiség, sem a minőség rovására nem ment az összevonás.

No, ha ezek után is az egekig magasztalják a pillanatnyilag hiányzó (Nr. 3.) tanárnőt...  -jaj, hát kérem, ezt a mondatot nem tudom befejezni.