Anyum, szülővárosom egyik tíz emeletes monstrumában lakik, a földszinten. Az épületben szemétledobós rendszer van, szelektálásra, nos, mód nincs.
Anyu konyhájában ülünk, beszélgetünk, közben alkonyodik. Anyu nyúl a roló gurtnijáért, hogy leengedje.
D. huncudkodva, hisz' ismeri a választ: Miért kell leengedni?
Anyu és én, "tök" egyszerre: Mert belátnak!
Úton voltunk, A-ból B-be. Egy egyenes szakaszon felvillantak előttünk a feltorjódott kocsik féklámpái, majd araszolva haladtunk, mikor megláttuk a biciklit és a "kockás" takaróval bebugyolált testet és az embereket felette, körötte...
Csak D. hangjára riadtam fel: nézzétek fiúk, a vasútnál...!
Mire visszafordultak, már bőven elhagytuk azt a helyet, majd M.: Apa! Most nem láttuk azt a letakart embert! Azért kellett a vasutat néznünk?
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.