Viszont van néhány kifejezés, ami -nyilván mert németül ismerte meg őket- úgy is maradt használatban.
Például nem csak német, hanem magyar szókörnyezetben is Pause a szünet, vagy Füllfeder, a töltőtoll.
Úgy tucatnyi ilyen iskolai szóval bánik ilyen cudarul, de ezeket, minden egyes esetben javítjuk.
A magyarban egy ideje összekutyulja a szórendet, de csak ha nagyon fáradt.
Meg van egy szó -egyetlenegy-, ami mumus: az akkor. Ez M. szájából úgy hangzik, hogy "ákkor".
...és amiért ezt elmeséltem: a suliban elkezdtek angolul tanulgatni.
Ami igazán örvendetes, de kérdezném, hogy ha már angolul tanulnak, ákkor miért ejti az angol blue szót franciául? (blű)
Elképzeltem... ne haragudj, de nevetnem kellett! :D
AntwortenLöschenAmúgy, amikor én 14 évesen kikerültem Karintiába és a szörnyű dialektusukat még nehezen értettem, azt hittem hogy a bítcsen (bitte schön) egy káromkodás és szörnyen szégyelltem magam mindig. ;)
Autodidakta nyelvzseni, a francia nyelv csak úgy kinő belőle :) Irigylésre méltó helyzet ám eleve kétnyelvűként felnőni!
AntwortenLöschenNem haragszom Susu!
AntwortenLöschenA "ákkor"-ozóra sem. Csak bosszantó néha. Ugyanakkor volt már, hogy könnyesre nevettük magunkat, ugyanezen.
Ez olyan fura dolog. Annyira meg akarják különböztetni magukat a németektől, hogy régiónként máshogy, de nagyon erősen torzítják a nyelvet. Itt például úgy, hogy úgy tűnik mintha ugatnának. (Minden rosszindulat nélkül mondom.)
*
Martine!
Tényleg szerencsés ez a helyzet. Remélem élnek is majd a lehetőséggel és megtanulnak még melléjük párat.
Az angol úgyis kötelező, meg tanulnak majd latint, a francia meg már a nyelvén (igaz? :-))...