Montag

Fényképezek,

mert a költözéssel, pontosabban az új ház adottságai révén megváltoztak az igények, néhány bútor feleslegessé vált, el szeretnénk adni. (Nem tudom, miért nem délelőtt került erre sor, a kapálás és a vasaslás helyett megtehettem volna. Késő bánat.)
Ahogy ott csettintgettem, A. bele-bele villant a képekbe, mígnem M. benyúlt érte a szobába, a következő hangos gondolattal: Gyere ki a képből! Nem téged akarunk eladni, hanem a szekrényt!

4 Kommentare:

  1. Ssssikerult kommentelni! Juheeee!

    AntwortenLöschen
  2. Szerintem Nálad, csak én örülök jobban!
    Üdv újra itt, Muci! :-)
    *

    Susu!
    Láttad volna az arcát, mikor azt feleltem: dehogy nem! A szekrénnyel megy A. is!
    Én ostoba!
    Legalább negyed órába tellett, míg végre elhitte, hogy csak ugrattam! -Abban a korban van, mikor mindent véresen komolyan vesz. Nagyon kell vigyáznom mikor, mit mondok...

    AntwortenLöschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.