Mit megadnék érte, hogy betekinthessek az ifjak gondolatai közé.
Szeretném páldául tudni, hogy az esti
speckó, forgatókönyv szerinti pusziszertartás,
lámpaelfújás után -pedig tudják, hogy
nem szabad kijönni, mégis- miért kell még egy pohár... valami, még egy puszi/ölelés/simi, vagy csak a kacagós-vihogós tiszteletkör lefutása, anya bosszantására.
Tudom, persze, hogy más pupicsok is ugyanezt csinálják pepitában, de hadd írjak már magam is róla.
Aztán még arra is kíváncsi lennék, ugyan mi fáááj olyan nagyon a körömvágásban (M.) és mi a hajkurtításban (A.)?
Miért kell, az öt perccel azelőtt még pelerinként/ágyékkötőként funkcionáló tökvizes törölközőt a párna alá rejteni (M.) és másnap este azon siránkozni, hogy anya én most is a tegnapi törölközőt kérem! ?(Mert csak egy képes -a nagyságából kifolyólag- betölteni a palást szerepét..., de hiába, az még most is vizes, párnástól! ...nem kellett volna huncutkodni kérem...)
Azt is megkérdezném, ugyan mi a búbánatért olyan jó, tökigállig sárosan hazajönni? (Anya, hazaértem! Jó volt!)
Meg ott van (ill. sajnos itt van) ez a különös nyelv, amiről már úgy tűnt: leszoktak, de nem!
Miért? Miért? Miért?
Hogy legyen min bosszankodnom, perpill.
...és hogy legyen min rötyögnünk este D.-vel, mielőtt jó éjszakát kívánunk egymásnak, a telefonhálózaton keresztül...
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.