Idő közben beszereztem a kókuszreszeléket is, ma pedig nekiálltam, hogy na most, most megsütöm!
Sokalltam a cukrot, hívtam hát, hogy tán elírtam a receptet?
- ...ne tégy bele annyit!
- Te hogy szoktad?
-Ahogy le van írva...!
Meggyúrtam a tésztát, kikevertem a tölteléket és az utasítás szerint kinyújtottam, megkentem, feltekertem és elkezdtem szidni a sütit, mint szódás a lovát, a töltelék meg dőlt a tekercsből orrán-száján...
Felszeleteltem, mert nem dobom ki, mert nem ragadtatom el magam annyira és meg is sült, de nem olyan!!! Nem olyan, mint amit vártam és csak azért nem bőgtem, mert milyen az már, meg igyekszem megkímélni magam a további családi anekdotáktól, hogy épp milyen apró-cseprő dolgon bosszantottam fel magam annyira, hogy könnyeket hullassak miatta.
Újabb telefonbeszélgetés, ami nevetésbe fullt:
-Úgy sajnálom! ...és nevet!!!!
-Igen, azt hallom...
- ....továbbra is nevet!!! és mondja: Nekem sem sikerül mindig! ...majd még képes lesz legközelebb szándékosan elrontani, hogy elhiggyem..
Igen, le vagyok sújtva!!!
**********
Ha ezek után, még kedved lenne hozzá:
KÓKUSZOS TEKERCS
A tésztához:
500g liszt, 250g vaj, 1dl tej, 4 tojás sárgája, fél élesztő;
A hozzávalókból homogén masszát gyúrni, pihhenni hagyni, majd három részre osztani, végül valahányat 0,5cm vastag téglalapra nyújtani.
Töltelékhez:
300g cukorral a 4 tojás fehérjét felverni (Az eredeti recept szerint gőz felett, de Anyum "lustaság okán" soha nem afölött szokta, hát én sem és neeem, nem ez a probléma, mert Anyum még nem járt így ezzel a sütivel, mint most én!!!) és belekeverni 100g kókuszreszeléket (én 150-et raktam bele...).
A receptet idézve: szorosan felcsavarni (na itt most megállok nevetni, mert amikor ezt a műveletet csináltam, akkor kezdtem el szitkokat szórni: szorosan! Aha! Igyekeztem mértékkel-szorosan, mert látszott hogy baj lesz a dologból, mégis kifolyt és elárasztotta a gyúródeszkát a fehér, ragacsos massza!) A szeletelés is szórakoztató, mondhatom!
1cm-es szeleteket vágni belőle és forró sütőben kisütni.
A süti, normálisan kívül ropogós, belül lágy.
Csupán ennyi az egész!
Kérek minden kedves bloggerina-kolleginát, olvasót, akinek sikerül minden bonyodalom nélkül
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.