Hirtelen felindultságból elkövetett...

Anyukám kijött tegnap beszélgetni és unokázni -persze.
Miután az ifjak (szomjas vagyok! ...és: csak még egy puszit! 1. 2. 3... sokadik felvonása után) elaludtak végre, előkerült a téma, hogy a múltkori hiánypótló, magyarországi beszerzőkörutunkról mi mindent hoztunk* D.-vel, eszembe jutott a mélyhűtőben, azóta jócskán elfeledett üvegek triója, amit szintén akkor vettünk -hátha jön egy olyan vendég, akit csak ilyesmivel lehet lenyűgözni azóta egy sem. Személy szerint, nekem újdonság a háromból kettő is.
Mivel Ő nem ismerte a "vackort" (Egerben ittunk osztálykiránduláson...   Hagyjuk!) én igen, először ebből, aztán a vadászból kortyintottunk. A másik gyomorkeserűt Anyu indoklását követően bontatlanul hagytuk.
Rajtam megjelent pár, igazából elborította a nyakamat és a fél orcámat, piros folt és az addigi jókedv fokozódott. (Nem írom le, pontosan mennyi italról van szó, elég volt D. somolygása, cikizése. Nem vagyunk hozzászokva, na!!!)

Anyum:    ...hosszú.
Én:        ...hoszzú! Vágjuk le!
Anyum:    Vágjuk!

Másfél évnyi hajhosszúságtól szabadított meg...

((Amiben csak az a szomorú, hogy D.-nek, hazaérvén, még rávezetéssel sem tűnt fel. (Hajat mostál? -kérdezte fűrkészve, szemráncolva.)
Legközelebb lilára festjük, hátha...))




*Itt nem lehet kapni Annát, ami édes; makarónit; rudat, ami pöttyös; ecetet, ami NEM borecet... és még sorolhatnám...