Ahogy hazaindultunk volna, felvetődött, a közelben fekvő városban még sosem jártunk (persze D. már átutazóban igen, de ő sem ismeri), nézzük meg!
Nos, a gyerekek nem örültek túlzottan az ötletnek (zsibbad-a-lábam, haza-akarok-menni)... még jó, hogy alig húsz perc alatt odaértünk!
Autós városnézés lett a dologból, míg fel nem keveredtünk valahogy a település fölé az erdőbe, ahol egy ilyen táblára bukkantunk:
Zárva? Szuper! (Nem is az én férjem lenne, ha visszafordult volna!!!)
Csillogó szemekkel, vigyorogva (ismerem már jól ezt a kifejezést az arcán) egyest kapcsolt, gázt adott és felsöprettünk! Persze a gyerekek kacagtak és bíztatták, míg én csak nyávogtam, hogy vigyázzgödör, fékezzmááár, meg megintgödör! A gyerekek egyre jobban, sikítozva nevettek! Aztán összehoztam pár képet, persze nem a vigyázzgödrös részeknél, mert ott inkább kapaszkodtam...
Száguldás ide, vagy oda, megérte!
Ide jutottunk:
A kilátó 1906-ban épült és érdekessége, amellett, hogy gyönyörű: az egész Észak-steiermárki dombvidék látható innen. Sajnos, a toronyba nem tudtunk felmenni -egy hónapot késtünk-, október közepén bezárt.
Csodás városka, szép környékkel. De legközelebb én vezetek!
Ideje már, hogy D. is sikogasson!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.