A

vasárnap remek volt! (Mondhatni történelmi esemény a házunk 'életében' -a beköltözés után persze.   ...és még hány ilyen lesz!  ...mindegy, csak elgondolkodtam közben!)
D. nekidurálta magát és a hiányzó részeket pótolta a technik -helyiségben, hogy működőképessé tegye a fűtést végre.
Csütörtökre havat, az azt követő napokra meg hideget jósolnak. Szóval, ha hihetünk az előrejelzéseknek, épp időben.

Már rég megcsinálhatta volna, de félt.

A száradás közben pár helyen megrepedt a simítóbeton, amit a szakember kijavított. D. valami olyasmit magyarázott, mikor kérdeztem mit csináltak vele, hogy bevágták a repedés mentén flexel és hálóval összefogatva megragasztották. (Vagy valami ilyesmi. Látni nem láttam, nem is igazán értettem hogyan javították, de a flex az biztos...) Miután nálunk lelapoztak, egy ismerős, aki velünk egy időben építkezett, ill. építkezik -még egyikünk háza sincs teljesen készen- szóval ő szólt, hogy nála belevágott a javítás közben az Estrich-es a padlófűtés csövébe. (???)    Az szép!
Az ő esetükben még a csupasz beton volt csak, így idejében kiderült.
Mi meg itt álltunk és egymást riogattuk, hogy mi van, ha...
Ezért nem állt neki. Struccpolitikus.

Pár óra kócozom-csavarom-összenyomom után,15:30-kor bekapcsolta a pumpát, onnantól este 11 utánig, négykézláb tapogattuk a rizikós részeket, vizesedik-e?   ...és lestük a nyomásmérőt...

Ez példa, az 'összenyomom'-ra:

Azóta a nyomásmérő mutatója beállt és nem vizesedik sehol egyelőre a fuga.
Így vagy úgy, de mikor ott a földön, ahogy már írtam, négykézláb tapogatóztunk és elkezdett melegedni a padló, na, az remek érzés volt!