Potya

Az óraátállítás miatt, még annyi gondunk sincs a felkeléssel, mint eddig, merthogy A. 5:00-kor, a belső órája szerint jókor, teljesen frissen beleveti magát a napi zajos teendőibe. -Sajnos még mindig csak tervezem, hogy elpakolom valahová, vagy mindjárt el is ajándékozom az összes építőkockát, ne tudjon velük felcsörömpölni minket. Ez hozna nekünk/nekem úgy 10 percet, míg amúgy is becsörtet a szobába, tejet/körtét/diót/akármit követelve, amit MINDIG otthagy végül, mert nem éhes -csak kell valamilyen ürügy az ébresztésemre, mert utál egyedül lenni...
Így volt ez kedden is (5-kor kelés ugye...).Ily módon kibővült a napunk, egy 1 órás hajnali játékkal. Ami nem probléma, kivéve, ha társasozni szeretne a csapat.
Megmagyarázom: felügyelet nélkül, mindenki a saját szabályai szerint szeretne játszani. Ha nem vezénylem le a játékot, nos... elszabadul a pokol. Mivel ilyenkor, velük ellentétben sem friss, sem pedig üde nem vagyok, komoly erőfeszítésembe kerül ezt véghezvinni.
Valahogy azért átvészeltem a dolgot, bár csak ködös emlékeim vannak...
A végére már beindultak a fogaskerekeim, a reggel másik, megszokott fele, a szokásos módon zajlott le, majd M. vidáman elment a suliba.

~10-15 perc múlva, hangos, már-már dühös dörömbölés a bejárati ajtón. (Ki a csuda ilyenkor?!) Nagyfiam a küszöbön állt, könnyes szemekkel: a buszsofőr néni biztos elaludt, mert nem jött! Megdicsértem, mert miután látta nem jön a busz és a szomszéd fiú sem, némi várakozás után ügyesen hazabaktatott!

Mondtam, semmi baj, elviszlek ha kell, de előbb telefonálok!
...Kiderült, potyanap* van, tanítási szünet. Hoppá! Még jó hogy időben keltünk és nem maradtunk le semmiről! Ezt az élményt igazán kár lett volna kihagyni!

Egy haszna viszont, volt a malőrnek: megtudtam, hogy M.fiam tud szokatlan, számára riasztó helyzetben jó döntést hozni!





*Augusztusban, a tanítási szünetekről nem kaptunk tájékoztatást, de előrelátásban nagy vagyok, kinyomtattam az iskola honlapjáról a dátumokat. Pár hét múlva a tanár néni elküldte ugyanezt. Ezek után, szerintem joggal gondoltam: felkészült vagyok a témában. (Egy árva célzás sem volt nov. 2-ára!!!!)
Ez is egy olyan dolog, amit mindenki tud, aki itt nőtt fel: már a gyerekkorukban is így volt, tudják és kész. Több mint 10 éve élünk itt és Halottak napján mindig dolgoztunk. Nem tudtam, na!