sötétségben, a hang: Anya, eltünt a kezem!
Az elzsibbadt végtag, némi gyömösz után megkerült.
Majd visszaájultam.
Tegnap M. nyolcsorost tanult. Reggel ezt harsogta, még távozóban is... Zúgott a kába fejem, de igyekeztem elpakolni a reggelink romjait az asztalról, mikor szembesültem vele, hogy itthon hagyta a tízórais dobozát!
Utána futni nem volt idő, A.-t a gyerekülésbe csatolni sem, így őt, a kirakójával együtt bezártam a házba és elrobogtam M. után.
Először megnyúlt az arca, majd felderült. Azt gondolta, tévedés történt, ma nem kell mennie suliba...
Nem szeretek magyarázkodni, de kénytelen voltam.
Annyit hozzá, hogy a busz kis híján tízórai nélkül távozott a fiammal...
A reggeli ébredésre még gyúrnom kell.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.