Donnerstag

Hó?

Hol van kérem? Ide ígérték, nem a hegyekbe!

Szikrázó napsütés volt reggeltől estig, ami nagyon klassz, viszont most csalódást okozott, az ifjaknak és nekem is!

3 Kommentare:

  1. Neked komolyan hiányzik? Na jó, én is szeretem évente egyszer megnézni!!!! Szigorúan megnézni! Azt nem lehetne, hogy esik - mi megnézzük és sutty eltűnik?! Mert hozzáérni sem akarok, nemhogy hónapokon keresztül lapátolni....Pfúúúúújj!!!

    AntwortenLöschen
  2. Mindenestől szeretem!
    Pedig mi fent lakunnk, néhol nagyon meredek az út. Itt nem sóznak, csak felszórják kis kővel, miután letolták. Izgi így közlekedni!!!

    A lapátolás is javarészt az enyém, lévén, hogy D. javarészt távol van.

    Talán, az arcomba vágó jeges hó az, amit nem állhatok, de azért a szélre haragszom és nem a hóra!

    AntwortenLöschen
  3. Tavaly, elekadtam az út közepén: se fel, se le nem tudtam menni, annyira jeges volt... A gyerekek az autóban, na akkor féltem: nehogy jöjjön valaki!

    D. a telefonba azt mondta, hagyjam az autót ahol van, ha összetörik, fizet a biztosító. AHA!

    Az almás paraszt jött traktorral, füligvigyorral, hogy: NŐ! Érthető, hogy nem tudok felmenni!
    Naaagy mellénnyel beült a volánhoz, majd csúnyán elvérzett!!! :-)

    Utána sunnyogva megdicsért, mert nem az árokból kellett kihúznia.

    Majd alig egy óra múlva, D. haverját, ugyanaz a traktor+ember húzta ki az árokból... És én akkor sem vigyorogtam!
    (Csak másnap, mikor D. mesélte mi történt.)

    AntwortenLöschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.