Pár hete, ott, az áruházban szembesültem vele: nekem nem lesz, mert hosszú, egyszerűen nem fér be.
D. felajánlotta, vegyük meg, majd ő megkúrtítja!
Nem, az úgy nem lesz jó!
Pénzt adjunk érte, nem is keveset, meg nagy is (1 fránya centi), még farigcsálni kell, az meg milyen már? No meg ideje sincs. De tényleg, mikor csinálná meg? Aztán meg csak állna valahol. Kallódna. Felesleges pénzkidobás... stb. Inkább nem is kell, eddig is megvoltunk nélküle! Marad ami volt: szép máglyarakás az evőeszközökből, késekből a konyhafiókban. Kész.
Tegnap reggel D. mellékesen megjegyezte, hogy valamit kapott az egyik megrendelőjétől, oda tette az előszobába, nézzem meg, kell-e?
Látom: bontatlan, nagy csomag.
Nahát! Talán, a kedves idegen csak otthon vette észre, hogy nem fér be???
Édesmindegy! Örülök...
...és hogy a tartó, majdan a helyére kerül-e?
A Gondviselés megtette a magáét. Most D. jön!
Most lehet, hogy én vagyok nagyon izé - sőt biztos!!! -, de te elhitted, hogy kapta?????? :D
AntwortenLöschen:-DDDD
AntwortenLöschenEl! Elhiszem, amit mond.
Bár, ha így jobban belegondolok...!
De komolyan! Sok dolgot kaptunk már így, szóval tényleg elhiszem.
Vannak ilyen fura megrendelői...