Freitag

Ostoros

A már többször emlegetett kőműves kegyet gyakorolt. Maga helyett (csak nem gondoltad, hogy ő jött?) elküldte a munkásait.
Örömömben megsütöttem a család kedvencét: a csúnyácska, de (nagyon) finom Ostoros rétest!
Hogy megsült, jól be is laktunk. Sajnos voltam olyan buta, hogy még melegen boldogítottam vele magamat.






A recept, bár családi, nem titkos. Szóval, ha érdekel...

2 Kommentare:

  1. Most aztán fáj a pocid, ugye?? Kis mohó!! :-) Fúúú, de rég ettem már ilyet /mondjuk ez nem látszik rajtam :D/.. Lehet, hogy holnap nekiveselkedem, de biztos nem lesz ilyen szép!

    AntwortenLöschen
  2. Fájt bizony!
    Ez a süti, ugye, nem arról híres, hogy szép!
    Mostanában nem fogok ilyet sütni, mert mindig jajgatok utána. Az meg nem hiányzik!

    AntwortenLöschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.