vége óta nyúzott, hogy neki denevér kell! (
M.) De ne papírból csináljam, mert az gyorsan tönkremegy! (...és még azért se papírból, mert azt maga is megcsinálhatta volna! -Okos fiú!) Fekete legyen, a szárnyán piros erezettel, nagyságra mint az igazi és foszforeszkáló szemmekkel! (???)
Abban egészen biztos voltam, hogy ez utóbbit nem tudom teljesíteni, ezért halogattam a dolgot... (Ok, ok nem csak ezért, hanem mert azt gondoltam, úgyis pikk-pakk megfeletkezik róla, de nem!)
Pénteken azzal jött haza, hogy most aztán-aztán neki denevér kell, mert neki denevér
kell! Sírt-rít,
A.-t is meggyőzte és akkor már ketten hajtogatták: nem élet az élet denevér nélkül!
Egy (azaz 1) teljes napig a denevérek (mert mindkettejüknek készült, egyéni igények szerint, ugye) voltak az életük középpontjában. Azóta a földön hevernek valahol teljes elhanyagoltságban, mert
ennyire nem lehet saját marok-bőregér nélkül élni!!!
Többet nem dőlök be, bármennyire rimánkodnak!
Nem!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.