reggeleket illeti,
A. egyre kíméletesebb (kicsit később kel). Az elmúlt pár napban volt alkalmam kifigyelni hogy ébred. (Annyira megszoktam az 5-kor kelést -köszi kisfiam-, hogy ébresztés nélkül is megy.)
5:40 körül, kettőt
dühösen fordul, felsóhajt. Kis szünet után kigurul az ágyból (nyög közben), kinyitja a szoba-, majd a fürdőajtót (sóhajt ismét). Fülel és vár kicsit.
Majd lopakodik és tapogatózik -mert
tök sötét van (!!!), megkeresi a fülem és cérnavékony hangon:
-Gyere anya, kelj fel! Jáááátsz velem!* Itt elgondolkozik kicsit, majd ártatlanul: Nincs már sötét!
...és nincs alku. Sem haladék!
*Már nem jön az
enni-inni-kérek trükkel, mert rájött: tudom, hogy ugrat!
Na, ha úgyis ébren vagy, miért ne játszanál?! :-) Minden elismerésem a tiéd! Nem tudom te hogy csinálod, de én nem lennék képes reggel játszani...Szerintem csak akkor ébredek fel teljesen, mikor beülünk a kocsiba. Addig én is csak tapogatózok :-)
AntwortenLöschenAz szerencse, hogy a volánhoz már éberen ülsz...
AntwortenLöschenA pötyizés hajnalban, fálálomban is megy.
Másban esélyem sincs... olyankor gyakran legyőzöttként térek magamhoz.