Mesélhetnék arról, hogy hogy kitolt velem a még itthon, kínkeservvel letöltött navi, ami bár szorgosan mutatta hol járok éppen, de a helyes irányt nem volt hajlandó mutatni, sem közölni, vagy a felismert objektumokról, melyek széthinett morzsaként irányt mutattak, ill. a gondviselésről, ami épp a kellő helyen szaggatta átláthatóvá az egyébként és mindenhol máshol tejszerűen tömör masszaként a tájra boruló nagy feneködöt. Mert épp ott, a célom előtt vagy 6km-rel az utolsó sorsdöntő kereszteződésnél, ha nem látom meg AZT a fasort, tán jópár
No, így lett a tömör tölgy lépcsőhöz, takarógomb.
Azt mondta már talán maga sem találna oda, ügyes vagyok.*
*Félúton jártam mikor hívott, hogy merre járok, odatalálok-e?,
montam, ne bosszantson!,
de hogy tudom-e merre van?,
mire közöltem: most nem akarok csevegni, csak mérgesebb leszek! -így bölcsen és gyorsan elköszönt.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.