Hamvaiból

Ma felraktam az öreghavert egy -itt közismert- hirdetőoldalra, hogy eladjuk.
Azóta folyamatosan hívják D.-t az érdeklődők, sokan. Ettől emberem elbizonytalanodott: tán mégsem kellene eladni. Veszünk egy motort kevesebb km-rel a vénhaver összértékének másfélszereséért és még elmehet, akár évekig is. Minden meg van hozzá, felnistől téligumik, tetőcsomagtartó, mittudoménmi. Ilyen megbízható autónk nem volt eddig, nyilván nem is lesz többet -amit az újakról hallunk mostanság, ehhh!- talán mégis meg kellene tartani.

Áááááááááááááááááááá!

Ma reggel Magyarhonban meglátogattam, kipakoltam: levettem a rendszámot, elhoztam a forgalmit, kivettem a kabalát, a plédet, a mentőmellényt, meg minden egyéb személyes vackeszt és csak azért nem bőgtem hazáig, mert félúton igazoltattak, meg megszondáztattak -bemondásos alapon nem hitték, hogy nem iszom-...