Mittwoch

Gyászos

Eszembe jutott már, ha hirtelen meghalnék, vajon a családom írna pár sort róla, vagy csak itthagynák a blogot, keringjen annak rendje - módja szerint mint addig kedvére, esetleg törölnék?



Szeretek blogot annak humoráért, csodás képeiért, a blogíró átélt kalandjaiért; a sorok közül kiabáló elme nagyságáért, a kikukucskáló én iránti kíváncsiság csillapításáért; mert az írója szimpatikus, mert hasonló, vagy teljesen más; mert olyan helyekről mesél, ahova -általa- már vágyom is... ugye.
Néhányat pedig azért, mert óriási lekesedéssel mesél eszméletlen érdekes, lebilincselő dolgokról.



És, hogy mi lesz egy bloggal, aminek az írója már nem mesélhet többet?
A család óhajára olvasható marad - ne merüljön feledésbe a kedves, lekes alkotó.

http://juharizsuzsanna.blog.hu/

Kommentare:

  1. Ó! Nagyon szomorú. :(

    Remélem, itt még sokáig olvashatok mindenféléről!

    AntwortenLöschen
  2. egy hónapos betegség... ez annyira... sokkoló....
    az én blogommal nem történne semmi, mert igazából a családom sem tudja, hogy blogolok... csak eltűnnék, mint aki itt se volt...

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Olvasóként olyan volt, mintha egyik pillanatról a másikra történt volna. Közben ők ki tudja mi mindenen mentek keresztül.
      Volt egy fiatal férfi is, aki csak pár bejegyzés erejéig blogolt, aztán elveszett ő is. Ő a rákkal vívott küzdelméről írt. Majd valaki rövid üzenetet hagyott kommentben - már hiába vártuk vissza.

      http://rakosfrodo.blog.hu/

      Löschen
  3. Igen... nekem egy hónap szabadság... nekik...
    mindig, de mindig eszembe juttatják ezek a dolgok, hogy szeretni addig és úgy, amikor és ahogy, ameddig csak lehet... egy pillanat az élet... csak egy pillanat

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Megborult kicsit a kedvem, beszélgessünk most másról.

      Löschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.