Mittwoch

Tegnapi

A csarnok előtt vártam az autóban a nagyot, hogy jöjjön az edzésről.

Az anyuka nem látott, míg csavarta az öt körüli kisfia fülét - ő még visszament volna nézni az edzést -, akkor sem, mikor a már üvöltő gyereket nyakonvágta...
A megoldás végül az lett, hogy a jó anya meggondolta, visszaindult, de csórikám ekkor már nem akart oda menni. Erre megragadta a csuklójánál és azonmód becipelte a már teljesen reményvesztett gyereket.

...és basszus, nem szóltam. Hányingerem volt az idegességtől.

Kommentare:

  1. :( :( nekem is az lett volna.még így is, ahogy elolvastam.

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Igen. Kovtama, Te szóltál volna?
      Mert múltkor, mikor ugyanilyenhez volt szerencsénk a strandon ( ez magyar anyuka volt ), akkor megfogadtam, hogy szólni fogok... és most sem volt bátorságom (?) .

      Löschen
  2. Nem tudom, hogy szóltam volna, de lehet, hogy közelebb mentem volna, hogy ő is észrevegyen.
    Csak sajnos nem tudni, hogy majd a négy fal között mivel bünteti tovább a gyereket.

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Miután tarkón vágta, az autómtól úgy 5m-re állt, egyenesen a szemembe nézett. Nem zavarta, hogy látom.

      Löschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.