Samstag

mostanság

Két kamaszom van, noha egyszerre csak egyre hitelesítettek számítottam.
Az egyik - akivel számoltam, egész fegyelmezetten mond ellent, egy cseppet sem kiborító, nem csapkod ajtót, sem a lábait a lépcsőfokokhoz, megköszön, kér, néha duzzog, vagy kiszalad a száján egy hülye, esetenként marha, de talán még igaza is van, mégis szólok érte, a tesót ne degradáljuk kérem! és csendben örülök, hogy a gondolatait nem hallom. Még.
Viszont a kilenc évesnek nem jó a mindenkori ebéd/vacsora, nem jó ha menni kell, sem ha maradni, legtöbbször utál engem, de leginkább saját magát, mindannyiunkat az akadó-lemez monológjaival fáraszt -még ha csak fárasztana, ill. gurgulászó szemekkel, plafont néző flemgasággal gyilkolja az idegeinket.

Sajnáljatok! Nekem nincs időm, sem energiám már hozzá.

Ez úton megkövetem Martinet és Anyust mert kételkedtem. Nyilván most ezért vezeklek.

Kommentare:

  1. Hát, Isten hozott! Lesz olyan, amikor egész elviselhetőek és örülsz, hogy már kamaszok. Mert a kamaszság azért nem csak a flegmaságot hozza ám magával, hanem egy egészen más világlátást, ami sok mindent új megvilágításba helyez, egy új nézőpontba. Persze csak akkor, ha épp nyugodt kamaszok és lehet velük beszélgetni. Én ebbe kapaszkodom, amikor nehéz időket élünk és így elviselhetőbb.
    Aztán van olyan is, amikor én vagyok sok nekik és ők nem tudnak mit kezdeni énvelem:))

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Valaki, valamikor azt mondta, vagy írta, mit tudom én már, hogy 12-13 éves kor körül kezdődik a kamaszkor.
      A 12 évesemmel lehet beszélni, lehet rá hatni, míg a 9 évessel, ha elkapja a hepaj, nem. Egész eddig itt nem kellett büntetni senkit, szerencsésnek éreztem magam milyen remek srácim vannak...

      A nagyom esetében számoltam vele, mondhatni készültem rá és fel is voltam vértezve, de a kis Puttoról ki gondolta volna? Már kérdeztem tőle, hogy ezt.akkor.most komolyan gondolja-e. Hátat fordított és rám vágta az ajtót.
      Ilyenkor térdre vetném magam, a mellkasomat ütve ordítanék fájdalmamban, de engem komikusnak szántak nem tragikának a fentiek, így mikor pár perc múlva orrátlógatva bocsánatért esedezik, kicsiklandozom belőle a nevetést, vagy felfújom a képem, mint akit halálosan megsértettek, hadd könyörögjön a bocsánatomért, amíg bírom a fene nagy komolysággal.

      Egy picit azért félek, hogy egy csapkodós esetnek ajtóberúgás lesz a vége és lesüvöltöm a fejét mérgemben. ( Isten őrizz! )

      Löschen
    2. Néhányszor már nálam is elgurult a gyógyszer... szörnyű volt... de aztán! Képzeld el, amikor a nálam egy fejjel magasabb, majdnem 16 évessel egymástól bocsánatot kérve záporoznak a könnyeink. Mindketten hülyék voltunk és mérgünkben bántottuk a másikat, amit mélységesen megbántunk. De ő mára már nem kamasz, kis felnőtt, akivel lehet beszélni és képes kompromisszumra.

      A többiek meg hasonlóak, csak nincsenek kitöréseik, ők inkább pukkadnak, mint én:))))) De ezt épp ezért nehezebb kezelni:)
      Összességében nem panaszkodhatok, nincs ajtócsapkodás, lógás, üvöltözés, visszabeszélés, ilyesmi. Ami esetleg akad, megpróbáljuk elröhögni, elviccelni s ha nem válik be, megvárjuk, míg elcsitul a vihar és aztán röhögünk:)))

      Löschen
    3. De jó, hogy erről írtál! Most visszamentem a családi blogomra és elolvastam a kamaszkor címszó alatti bejegyzéseimet. Nagyon jókat nevettem:)))

      Ez pl. egy 5 évvel ezelőtti bejegyzés: http://pjulcsycsaladja.blogspot.hu/2010/04/egesz-jo.html

      És ezt sem most írtam: http://pjulcsycsaladja.blogspot.hu/2012/04/kepes-vagyok.html

      Löschen
    4. Gondolom nem ez lesz az utolsó erről szóló bejegyzés itt...

      A két linkeltet most hamarjában elolvastam.
      Elmúlik, ahogy a kerek pofi, úgy a kamaszkor is. Talán még vissza is sírjuk még.

      Löschen
  2. Huh...
    Mi vár majd még rám? Pedig kisebb próbálkozás volt, habár ez még távol áll a tinédzserkortól. sok türelmet, és csak az ajtó mögött "üvölts".
    Nálunk még csak ma hullott ki az első fogacska.

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Nagy mérföldkő a fogváltás. :)

      Ugyan, biztos nincs kőbe vésve, hogy rémálom lesz ez az időszak. Ki tudhatná mi vár?
      Igyekszem nem üvölteni. Inkább elvonulok a fürdőbe, és magamra zárom az ajtót - míg kisimulnak a megtépázott idegeim.

      Löschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.