M. is csak nagyon ritkán, igaz Ő bújósabb baba volt. Rengeteget táncoltattuk, egy időben úgy is aludt el, a vállunkon. Sokat volt rámcsatolva is, amíg csak lehetett, ill. bírtam. A babakocsit ki nem állhatta!
A. elnézegetett az ágyában, kifejezetten tiltakozott, ha kis szeretgetésre magunkhoz akartuk venni. Az együtt táncolást/ringatást, nagy bánatomra utálta, tolt el magától... a kengurut is csak eltűrte, de amint lehetett kikéretőzött belőle. A babakocsi viszont az egyik legkedvesebb helye volt!
Mások! Perszehogy.
Nyáron, hogy a megszokott környezetéből kiszakadt, ölelős, nagyon ragaszkodó fiúcska lett.
Hozza a könyveit, az ölembe csücsül, hogy olvassunk. Együtt gyurmázunk, mellé kell üljek, együtt színezünk.
Kéretőzik az ágyunkba, hogy velünk alhasson. ...és van, hogy kérdés nélkül megy, majd ott is alszik el...
Januárban, terveink szerint oviba megy. Meggyőződésem volt, hogy nem lesz probléma az ottmaradással, viszont most, hogy ennyire ragaszkodó lett...
Meglátjuk.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.