azzal játszott hogy kit, milyen mértékben tud megijeszteni.
(Már alszik és ennek mérhetetlenül örülök!)
Elbújt bútorok mögé, alá vagy épp a belsejükbe, onnan visítva ugrott elő, hogy elérje a kívánt hatást. Részemről, ha én szív lennék, már a második után sutba vágtam volna a kötelességem...
Sokadszorra megkértem: hagyd mááár abba!
Mire holnapra is hasonlókat ígért, mert: anya, olyan vicces mikor kikerekednek a szemeid!
Holnap jönnek Anyuék. Lesz nemulass!
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.