Kívánságlista, érv és botrány /végül lecke...

Idén igazán könnyű dolgunk volt. Már hosszú hónapok óta készültek a karácsonyra és mondogatták mit szeretnének. M.-nek konkrét elképzelése volt, ő ezt kívánta. A. szerényen, csak ezek közül valamelyiket...

Alaposan megrágtuk. Az érv, ami a megvétel mellé billentette a mérleg nyelvét, az az idei év volt. Az építkezés miatt még a várba sem jutottunk el sem tavasszal, sem nyáron, csak késő ősszel. Ha mentünk, akkor nem kirándulni, hanem csempét, járólapot, kádat, csavarokat, festéket és egyebeket nézni/kiválasztani/árat összehasonlítani... jóformán az egész év ezzel telt, ami számukra dögunalmas várakozásból és az önuralom gyakorlásábóll állt.
Ha ennyire szeretnék... legyen...!

Ma délután M. meggondolta magát.    Na, ebből lehet a botrány...!

****
Folytatás...

Nyilván elvetettem a kételkedés magvait mikor azt mondtam, kisfiam, nem biztos, hogy azt találod a fa alatt, amit szeretnél...    nyolckor, mikor benyitottam, nem szendergő, hanem szipogó fiúcskát találtam M. helyén. Ahogy a simogató kezemtől elhúzódott beugrott a megoldás. Mert menteni kell az ünnepet, ahogy őt is -saját magától- annyira belelovagolta magát a lehetséges csalódásba...

Elduruzsoltam neki, hogy nem kellene tőlünk várnia óhaja tárgyát, ha maga is megvehetné...
Felderült és egyezségre jutottunk: lemondhat a boltban kikönyörgött apróságokról, hogy megkapja az árát, ill. ki is érdemelhet valamennyit, ha és amennyiben az elvártak szerint viselkedik. Az összeg, maximum egy DVD ára lehet egy hónapban.
Holnap "szerződést"* is kötünk, amiben lefixáljuk a feltételeket...

Abban bízom, mire összegyűlik annyi pénz tán teljesen más lesz álmai netovábbja és szembesül azzal is, milyen piszkosul nagy ez az összeg egy doboz műanyagért...  -hát még mennyi mindenről kell lemondania érte...   és ha még akkor is azt szeretné megvenni, ...





*Az ő ötlete.