Ma és most

Az még hagyján, hogy reggel jut eszébe mit kell ma feltétlen magával vinnie a suliba, de öt perccel indulás előtt!
Dermesztő. Ő már díszmagyarban állt az előszobában, igaz még cipő, kabát nélkül és csak úgy mellesleg közölte, ha ma sem* viszi a kendőket, nem próbálhat és talán nem is szerepelhet majd a karácsonyi ünnepélyen, jövő csütörtökön. Azért éreztem benne némi túlzást, de olyan meggyőzően vágta azt a kétségbeesett arcot miután rámeredtem, hogy egészen megsajnáltam... majd kerítettem pár alkalmasat. /Igazából fel-alá rohangáltam, hogy most-honnan-vegyek-hétvégén-akartam-varrni-mit-adjak-most-neked-kisfiam-időben-kell-szólni-miért-csinálod-ezt-szegény-anyáddal-még-kávét-sem-ittam...      -igaz, már semmi szükség rá, felébredtem teljesen...      ((Vannak még ködös emlékeim a másik oldalról, mikor nekem jutott valami reggel eszembe. Ezért, aztán nem toltam le -és eszembe jutott, hogy szegény Anyukám...!))

Érdekes. Egy-egy nyolcsoros pillanatok alatt megmarad benne.
A karácsonyi ünnepélyről például úgy számolt be, hogy anya, azt kell megtanulnom, hogy: "Ich habe Felle und Tücher gebracht. Ihr werdet frieren in kalter Nacht". Aztán elénekelte a megtanulandó dalt, majd közölte, a tanár néni azt mondta az ünnepélyig kell megtanulnom, bőven van rá idő.
???

Ugyanakkor ott a tornacucc esete, időnként elfelejti hazahozni, vagy csak mást hoz, néhány esetben pedig a buszban hagyja.. (Múlt pénteken szerencsésen megérkezett, remélem ma sem felejti el.)









*Ma sem? Most hallottam először, hogy már kellett volna...