Nem jól van ez így

Nagyon vártuk az idei karácsonyt, hogy ez nyugodt lesz, szebb lesz, mert nekünk is kijár már egy.
Persze, most túlzok! Nagyon sok szép, békés karácsonyuk volt, igazából mind, de az utóbbi pár...
...ehhez kicsit mesélnem kell...

Három éve kezdtük el árulni a házunkat. Amit két év alatt 3X adtunk el.
Megmagyarázom.
Az első "tutira megveszem-mert-kell-nekem", alig pár hónappal az első hírdetés után megérkezett. Ideális lett volna neki, nagyon akarta.
A célegyenes előtt magáncsődöt kellett jelentsen...       

Őt követte rengeteg érdeklődő (borzalmas volt, lehet egyszer mesélek róla) és öt, vagy hat ingatlanközvetítő -erre már nem emlékszem pontosan.
2008 szeptemberében az egyik hozott egy nőt, aki ugrált örömében (tényleg!), úgy örült a háznak. Novemberben közjegyző, szerződés és megállapodás, hogy legkésőbb december 30-áig utalja a ház árát, nekünk pedig január 6-ig ki kell költöznünk.

Kevésnek tűnt az egy hét a költözésre, ezért mi azonnal a szerződéskötés után, albérletet kerestünk és végül találtunk, amitől egyikünk sem repesett, de muszály lett volna azt választani, mert a holmink tárolását máshol nem tudtuk volna megoldani. Kifestettük az albérletet, néhol még pucolni is kellett, lélekben már csomagoltunk és kezdtek letisztulni az épülendő házunk tervei, így telt az a karácsony.
December 30-án iszonyú idegesek voltunk már, mert a pénz nem érkezett meg és az azt megelőző héten nem lehetett elérni a hölgyeményt...       
Már az újévben csípte el az ingatlanos, a nő, a huszonéves fia halálára hivatkozott...*    Viszzalépett, perszehogy és mi is csak azért nehezteltünk, mert ugyan mi a csudáért nem szólt, hisz szerződés kötelezte akkor már a megvételre.

Hogy teljes és szép legyen a kép, 31-én kidőlt D., másnap mi mind, még a nálunk szilveszterező Anyuék is. Igen, kijött a feszültség!
Több mint 6 hét telt el, mire mindannyian helyrerázódtunk...


Tavalyi szintén tébolyító volt... Szeptemberben megöntöttük az alapot (a ház már eladva, de még csak egy része fizetve), az állami támogatásra beadtuk a kérvényt augusztus elején. Onnan, helyből, azt az infót kaptuk, legkésőbb december elejéig hírt** kapunk, jogosultak vagyunk-e rá! Nem kaptunk semmit: sem elutasítót, sem igenlőt.
Nyugtalanság uralta az egész ünnepet: most mi a csuda lesz?!  Megyünk a híd alá?

...és most az idei kilátások: itt a ház, beköltöztünk. Remek, tényleg hihetetlen jó ez!
Az nem számít, hogy nincs lépcső, csak kicsit zavaró, kényelmetlen. De kit érdekel, mikor itt lakhatunk és élvezhetjük az előnyeit!
Azon sem akadtam fenn, a kezdeti sokkon kívül persze, hogy fel kellett szedni a padlót és még mindig fedetlen az estrich, mert holnap meg akartuk csinálni...
DE! Mert nálunk mindig van de! D. most telefonált, a biztosítós csak hétfőre kap visszajelzést, kijön-e egy szakértő megnézni vagy sem. ...és addig bizony, nem fedhetjük le a kérdéses részt.
Ami azért gáz, mert ömlik belőle a por. Sok por. Persze nézhetném a jó oldalát: mindegy, hogy odakint elolvad (esetleg) a hó, nekünk akkor is fehér karácsonyunk lesz!
 




*Teljesen véletlenül derült ki, a srác, természetresen él és virul!
**Végül februárban jött meg a levél.