Odaállítottam A.-t a szobája ablakába, hogy szóljon amint megérkeztek, mert nem szeretem az ajtót nyitva hagyni, ugyanis mifelénk az emberek kopogtatás nélkül nyitnak be a házakba (mi nem) és nem szeretnék újfent, pl. a vízóraleolvasóba futni a konyhában, bár csuda jópofa ember, akkor sem! Szóval kértem, kiáltson, amint meglátja őket, hogy kinyithassam az ajtót...
~8:50:10 A.: Nem jön!
~8:50:15 A.: Nem jön!
~8:50:20 A.: Nem jön!
Én: Kisfiam, életem, csak akkor szólj, ha már látod... !
Kis idő múltán:
A.: Anya! Itt van a Lóca bácsi!
Én: Laci bácsi!
A.: Annak nincs semmi értelme...!
Jaj de édes!
AntwortenLöschen:-)
AntwortenLöschenKöszönöm!