Donnerstag

ez a hét

olyan, mint valami őrült, szürreális álom, ami soha nem akar véget érni. Bezzeg máskor az idő, mint a gyorsvonat.
Hárman lézengtünk (még egy teljes napig lézengünk!) a házban a mindennapi teendőink között, csak részben találjuk a helyünket, és valamelyikünk szemében folyton ott a kérdőjel, meddig még?
Holnap késő délután visszakapjuk a hiányzót, aki boldog, lelkes és az elmúlt napokban vérszemet is kapott: már kérdezte elmegyünk-e családilag is, mert síelni remek, hatalmas élmény, csodás a levegő a környezet, még jobb, ha váratlan dobatókra bukkan az ember és csak száll a levegőben, meg az őrült iram, a hócsapós farolásokkal, anya el kell mennünk hamarosan együtt is! 
Nyaralást, szerencsére nem terveztünk erre a nyárra - az úrfi átkönyörgi a szívünket a tengertől a hegyekbe, ha így folytatja.

Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.