Freitag

nincs cím - nincsenek szavak

Este kicsit vontatottan, nagyon fáradtan mesélt a zenés, táncos búcsúestről, hogy mindjárt megy, csak még előtte elpakolja azokat a dolgokat, amire másnap már nem lesz szüksége. ( Pakol! Pakol a fiam! ) Mesélt még a napról, milyen szuper volt a másik hely, ahová elvitték őket ( magasabb hegy, hosszabb pálya, mámor  a köbön ). Azt mondta alig várja, hogy hazaérjen, aludni fog hétfő reggelig, olyan fáradt.
Még matattam kicsit, pár szót váltottam ismerősökkel, volt akivel a kommentelés lehetőségének nemlétéről ( én is fáradt vagyok, no ), olvastam és elaludtam.
Csörög a telefon ( 22:42 ), M. az, hát mi lehet, tán nem tud aludni?
Remek drámai érzékkel beleharsogj a fülembe, hogy baj van. Majd széles kitérőket tesz, holmi pucolókról ( takarítókról ) kezd el beszélni, hogy az egyikük az előző esti kareoki bulin a lányokat is tapizta ( eddig azt sem tudtam, hogy ismeri ezt a kifelyezést, pláne magyarul ), meg fel és alá rohangáló zaklatott tanárokról, akik most írják össze a veszteségeket...
Valószínűleg, míg ők busszal egy távolabbi hegyen síeltek, bementek illetéktelenek a szobáikba és magukhoz vették a gyerekek kis pénzeit, elektronikus ketyeréit, a tanárok magukon kívül, a riadt gyerekek szintúgy, de rendőrt még nem hívtak, egyelőre diákcsínyt remélnek. ( Bár M. megjegyezte ez rosszabb lenne, mint a rablás ténye, olyan ingerültek a tanárok. )

...hát b.sszus!

Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.