Donnerstag

fárasztó,

a legfárasztóbb mind közül, a tavaszi szünet.
Edzésekre ugyanúgy járnak az úrfiak, bár mehetnének többet is mint máskor, de ésszerűbbnek tartom ilyenkor a pusztán kedv alapú mozgásformákat. Eszem ágában sincs önként autózgatni még most is, majd megyek, ha muszáj lesz. Nem megyünk időre sehová. Reggel beöltöznek, lábuk közé kapják a vasparipáikat és döngetnek a területen szlalomozva a fák körül, dombra fel, majd le, kifulladásig. Höhö.
Merő egy kerékcsapa minden, ami korábban füves terület volt. D. örül, mostanában nem lesz szükség fűnyíróra.
És még emberemlékezet óta nem ettek ennyit.

Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.