5:40-kor szól* a vekkerem, hogy illene felkelni. Többnyire addigra már éber vagyok és már be is tettem a kenyérpirítóba két szelet kenyeret, amit mézzel, vagy lekvárral eszik az úrfi, én meg nem értem, hogy nem unta még meg. Míg a kenyér sül, felbaktatok és életre keltem. Nem megy könnyen, nappal szörnyen elfárad. A tizenkét évével 156cm-t egyesúlyoz, 50 kilót cipel a 40-es lábain, tanul, edzésre jár. Sárga köntösében, mezítlább jön/vánszorog le a lépcsőn reggelizni. Felfelé már egész hitelesen jár, a pohár víz addigra felébreszti. Megmosdik, felöltözik, keresi a telefont, megnézze volt-e még éjjel élet a FB-on ( nem ), ha mégis, nevet a srácokkal éspervagy srácokon, mit ökörködtek megint össze.
Míg ő rötyög, vagy révetegen néz a fotelben, elkészítem a tízóraiját, majd kicsit beszélgetünk, mesél megint, hogy mire számít aznap.
Húzza a cipőjét, a kabátját, ahogy magam is, de én slusszkulcsot is fogok, ill. keresek, az előző napi "végre itthon és nem kell menni ma már sehova" a legelképesztőbb helyekre téteti velem a kulcsot, borzasztó.
Az autóút tíz perces, a kilométerek számával megegyezik és érdekes, van, hogy izgalmas. Őzeket látunk, ragadozómadarakat ( ritkán baglyot is ), nyulat, csodás gázlómadarakat és lehúzódni a szűk úton képtelen szembeforgalmat.
Minden alkalommal, mielőtt rámcsapná az autó ajtaját kérem, csörgesse meg a telefonomat az iskola gardróbjából. Azt feleli jó, vagy hogy persze. ( Kevés kivétellel, soha nem teszi. )
Felszáll a buszra, én meg toronyiránt hazahajtok. Az utcába már lopakodó üzemmódban, ugyanígy nyitom az ajtót és veszem le a cipőt, a kabátot, és igyekszem a legkissebb zajjal létezni 7-ig, míg a morgót bányászhatom elő a takarógombóc alól. A fogai közül szűrődő hangfoszlányokból megtudom hidegen, vagy melegen kéri a mézes kakaóját ( tudom, fúj! ), majd végighallgatom aznap reggel épp mennyire utálja a sulit ( mert fel kellett kelni! ), idelent megeszi ( kiskanállal** ) a kakót, közben képregényt olvas, aztán nagy dérrel-durral elmegy fogat mosni, öltözni és még mindig utálva az egész ( szerencsétlen ) nyomorult világot, elmegy a második sarokra, hogy ott felszedje a sulibusz.
*fényre kelek.
Korábban Milonka ( nem tudom minek linkelem, mindenki ismeri ) ajánlása nyomán kipróbáltam egy ébresztő aplikációt, aminek a csodája a kíméletességében rejlett: figyelte az alvásciklust és a megadott időintervallumban, a legéberebb fázisomban ébresztett. Múltidőben, mert már nem használom. Féltettem a telefon aksiját. A nagy öszpontosításhoz még a ketyere is sok energiát használ, ezért töltőre kellett rakni az aplikáció zavartalan és megbízható működéséhez.
Aztán bevillant: nincs kíméletesebb annál, ha hang helyett fény ébreszt. Esetleg próbáljátok ki amit találtam és azóta is használok, mert nagyon szeretem:
Light Alarm Clock
**Fogalmam sincs, ez a... fura szokás eredetileg honnan jött. Még M. kezdte ( mi meg hagytuk - de mindegy ) az ősidőkben, A. pedig örömmel követte ebben az... ökörségben is.
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.