Montag

Úrfi bemutatkozik -aggódom

Idén tavasszal ismét eljött a nap, vele a fényképész az óvodába és az iskolába is. Készültek nagyon: mosoly- főpróbák a tükör előtt, ruhabpróbák... Túléltem.
Ma A.-ét még reggel a buszsofőr, M.-ét pedig ő maga hozta, történettel.

-A fényképész kiosztotta  a mappákat.   ...Mindenki kapott képet a tanár nénitől, a tanár néniről.
-A tiéd hol van?
-Én nem kértem.

Nos, eddig sem volt kedvenc a fiam -most hadd ne meséljem el mért gondolom így-, de ezek után!

.
Az, hogy mért nem kért, az az én hibám. Nálunk is dívik ez a barátoskönyv őrület.
Volt tavaly, mikor egy kislány nem ragasztott be képet magáról, mire M. egészen elkeseredett, hogy ő nem kapott. Magyaráztam, könnyen lehet, hogy az iskolai fotózáson készített matricaképei rég elfogytak már, vagy lehet nem is kértek fotómappát a szülei, hiszen nem olcsó. Örüljön neki, hogy egyaltalán írt és rajzolt a könyvbe a kislány. Elfogadta, megnyugodott.
.

Merő jóindulatból nem kért basszus, de ennek egész biztos böjtje LENNE, de mentjük a helyzetet: holnap viszi vissza a barátoskönyvét, amibe a tanárnő írt már ugyan, de képet nem ragasztott.... még.

Ha nem, nagyon kemény két év vár ránk.

2 Kommentare:

  1. Mindig reménykedem h egy felnőtt pedagógus magasabb szinten áll ilyen dolgokban, mint a gyerekeim. Sajnos néha csalódnom kell, remélem nektek nem.

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Múlt héten meg akarta magyarázni a fiamnak, hogy Mo.-on született, M. hiába mondta, hogy dehogy.
      Egyrészt baromira semmi köze hozzá, meg különben is, leszakadna az ég ha ott?

      Alig egy hónapja, mikor én a Szigetországban jártam, D. elengedett egy német házit, egy, egyetlenegy hibával, mire a tanárnő megmagyarázta a fiunknak, hogy az apja nem tud németül (előzőleg tizenórákig úton volt, dolgozott, egyébként meg anyanyelve a német, ha nem is Ausztriában született, hanem nyugatabbra innen) a tisztelt tanerő nem egyszer (még az év elején, mikor M. még névelőket tévesztett), HIBÁSRA javította az órai munkáját -a fene nagy osztrák büszkeségével... Mi akkor sem rontottuk a tanárnő renoméját M. előtt. Akkor ő miért a miénket?

      A városban élők cifrább történeteket mesélnek a gyerek-tanár viszonyokról, ugye ha az a gyerek nem tud felmutatni visszamneőleg legalább hat generációs osztrák vérvonalat.
      Mérges vagyok.

      Löschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.