apropóján felkutattatott és megtaláltatott a menyasszonyi cipőm, ami szandál. Nem fehér, törtfehér, mert csak ilyen akadt a széles Dunántúlon a keresés fél éve alatt. Jó hogy nem fehér, így több mindenhez viselhető, hordható. Remek!
Lenne, ha az úrfikihordás közepette ki nem nőttem volna. Széltében.
Így szorít, de azt nagyon. Minek következtében a megtalálás, újrafelfedezés öröme elhagyott, meg jött mellé egy kérdés: mi a csudát kezdjek vele?
Kidobni ilyesmit hogy?
A vöröskeresztes zsákba? Á, topánka oda nem illik....és ilyen kis lábú ismerősöm meg nincs.
35-ös, egyszer viselt, egy hónap múlva 12 éves, törtfehér szandál valakinek?
Tudom, zsákba vele!
Azt kérdeztem az előbb is, hogy: vitrinbe nem akarod-e tenni - aztán tettem egy mosolyfejet, de nem az került mégsem a képernyőre. Úgyhogy mosolyfej :)
AntwortenLöschenItt is mosolyfej!
Löschen