a sulikezdésig. Próbálom még kiélvezni a fiúkkal. Mivel nem lesz a héten autónk, biciklivel, ráérősen mászkálunk majd és igyekszem kiemelni őket a net posványából, a későnkelés puhányságából ( M., ha ébresztem sem kel fel kilenc előtt, magától tán délig sem ébredne, pedig este nyolc előtt lehozza a telefonját, az A.-ét és le a laptopot is, kövezzetek meg érte, de ebből nem engedek ), mégis még éjfélben matat, rajzol, fiókokat huzigál ( még sincs rend ). ((( Megint zárójelbe, de véresen komolyan: ha akkor tudtam volna, amit ma tudok, nem lett volna telefonja, legalábbis nem érintőképernyős, amire szántam tökéletes lett volna egy nyomógombos. Hány vitát ( M.-és köztem ), sértett duzzogást ( M. ), hangos szót ( M. ), durrogást ( én ), spórolhattam volna meg...)))
A fennálló időben
...a következetesség játszik újra - voltak gyengébb napjaim. Felvihetik, netezhetnek - a rábólintott időtartamban ( amit mindig ők mondanak ki, én meg bólogatok, ha elfogadható ).
...kitakarítjuk a szobáikat ( ők ).
...scons-t fogunk sütni, meg kűrtőskalácsot, mert eddig elmaradt ( a nyáron M. megtanulta a konyhai eszközök helyét, döbbentemre nevét is, az ételek, alapanyagok nevét is tudja. Viszlát hosszú zöld, az A. szereti - uborka - és agyament társai )
Szeretem, amikor itthon vannak. Nincs buszos mizéria, ijesztő telefoncsörgés. Ugyanakkor végre lesz idő a brossaimra, karkötőimre és az új ötleteimre.
még egy hét
Keine Kommentare:
Kommentar veröffentlichen
Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.
A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.