Mittwoch

A tegnap

Szóval a tegnapi, amolyan kacsintós, nyakkendős fiatalemberes volt.
Jah, hogy kezdjem az elején.
Csak bevásárolni mentem, igaz nem farmerben és edzőcipőben, de mentem, az öltönyös fess fiatalember meg végigmért és mosolygott, jómagam pedig, mivel anyám lánya vagyok, hát lesütöttem a szemem, de mert férjezett is vagyok egy ideje, hát bele nem pirultam. Nincs vége. A kasszánál előttem állt, ő meg szemérmetlenül hátrafordult és továbbra is engem fikszírozott.
Otthagytam, a sorban a bevásárlókocsimmal a háta mögött és havilapokat vásároltam az úrfiaknak, de a nyakkendőst nem hatotta meg, fizetés után visszafordult és rámkacsintott.
Elhinnétek, ha azt mondanám, hogy még itt sem pirultam el? Hagyjuk.

D. szerint nyilván azt gondolta, hogy az unokaöcséimnek veszem a lapokat. Nyilván.

Kommentare:

  1. Ej, de jól tud esni az ilyen! Egyrészt mert nevetsz rajta, mert te tudod, amit ő nem, másrészt meg, lássuk be, legyezgeti a hiúságunkat.
    :)))

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. De mennyire!
      De az semmi, D.-ét is!
      Meg egy cseppet csiklandozza D. lelkének azon részeit, amelyek a szerelemféltésért felelősek. Höhöhö

      Löschen
  2. a(zt a kevéske) megosztott fényképedet elnézve ennek minimum mindennapos eseménynek kell lennie!

    AntwortenLöschen
    Antworten
    1. Kellene, de amikor ők látnak, akkor a kép nincs megvágva és nem is biztos, hogy számomra előnyös pontból tekintenek felém. : )
      Viszont a képeimet zseniálisan tudom bemutatni. Örülök!

      Löschen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.