Mittwoch

A. rémséges álmáról

Hajnalban riadt fel. Szörnyen sírt, szinte hisztérikusan. Hiába feküdtem mellé és szorítottam egészen magamhoz, csak nehezen nyugodott meg.
Még a reggeli kakó után is hüpögött.

...és nem tudom mit álmodott.
Azt mondta, nem tudja emesélni, annyira szörnyű volt. ...és nem, nem fogja elfelejteni és nem is fog megnyugodni. Majd drámai hangon hozzátette, Ő soha nem felejti el az álmait.

Később, már távozóban közölt, de csak annyit, hogy egy nagyon, nagyon okos ember zuhant egy vulkán izzó, hömpölygő lávájába.

Kommentare:

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.