ismét a szorosan egybekapcsolódó láncszemekről

Jópár hete D. északon épít házat egy egészen elképesztő helyen, egy elképesztő hapsival. Bár a megrendelő is az, de erről igazán nem írhatok.

Azt lehetett tudni, hogy D. elvállalja a munkát, mert ennél mostohább körülmények között elvégzendőkre is igent mond - el is kellene küldenem valamilyen önfejlesztő tréningre, de most komolyan szerettem volna írni. Hogy szavamat ne feledjem: ő szinte mindig igent mond, vagy olyan árajánlatot ad, amit aligha fogadhatnak el, de már erre is volt hogy ráfázott, úgymond, mert annyira őt akarták, hogy így is kellett, amiből irdatlan torlódás lett, hiszen annyiért meg igazán muszáj elvállalni... Szenzációs, imádom.
A hapsiról annyit, hogy baromi megbízhatatlan és irdatlan verbális képességekkel rendelkezik ( lyukat, vagy gyereket a hasadba ), mondhatni szélhámos. Hadd írjam másképp is: lehet őt szeretni, csak nem szabad. Most vele dolgozik a férjem, aki azóta nem alszik.
A hely, ahová a ház épül, a tulajdonosát is leírja: őrült elérhetetlen helyen, dombháton, az erdőben terül el, sziklákkal szegélyezett horhosban jut fel aki elég elszánt, az elmondások és a fotók alapján állíthatom: épeszű ember oda nem megy, pláne lakni.
Szerintem ezért vállalta el, a kihívás miatt. Az egész azzal indult, hogy vettek egy terepjárót, négykerék, őrült fogyasztás, magaslesi kilátás meg minden, szóval elég hiteles terepjáró fílinggel, hogy a szerszámokat, építkezési anyagokat és munkásokat egyaltalán feljuttassák a HELYre. Már azzal indult, hogy trélerrel hozták valahonnan Salzburg alól, bár eredetileg még engem is bele akartak keverni: hogy majd én leszek a másik autó pilótája, D.-vel elhozzuk... Szerencsére meggondolták: a gondolatmenet közben D. toppantott, nem lesz jó, a két gyereket igazán nem rángathatjuk egy álló napon és egy egész országon keresztül.
Meghozták a járgányt, amihez egy kulcs van, nem lehet bezárni és olyan penetráns bűz dől belőle, hogy elkezded sajnálni azt, aki majd beleül. Egy álló délelőtt sikáltam mire a látható, érezhető bűzforrások engedtek ( szerintem állatot tartottak benne, meg kaját - szőrcsomók, penész ).

Az építkezés zajlik, mint mondtam, D. többet aggódik éjszaka mint alszik, az építkezésen túl, a folyamatosan nyakunkon ülő járgyány-kérdés is gyötri, mert talán emlékeztek rá, a másfélből az egyik, a fél-autónkat eladtuk, vennünk KELL valamit. Agyrém.

Az utolsó láncszem:
Tegnap, meg ma az én igenlő férjem másutt volt hivatalos, és mert korrekt, arra a helyre nem megy ezzel az autóval, így megnyertem én erre a pár napra, de mit nyafogok, örüljek, hogy egyeltalán van. Mégha koszos is, büdös is és sipol mint a háborodás, mert lassan beadja a kulcsot a nemtommije, de a java csak most jön, holnap, mert úgy áll, ezzel kell mennem a nagyfiúért a suli elé, amihez semmi, de semmi kedvem.