Freitag

"nem akarok mindig csalódást okozni"

reggelente nem akar menni, azt mondja az iskolában csak unatkozik, meg nincs levegő. 

Állítja, hogy a tanárnő folyton fázik, ha kinyitja a szünetben az ablakot, a tanárnő megfagy utána az órán. Ezért nem nyithatja ki. A rossz idő miatt a nagyszünetben kimenni sem lehet, igaz az sem jó mikor a húsz perces kintlét után vissza kell menni a levegőtlen tanterembe. 

A kirándulások persze jók, de majd' hetente mennek valahová, emiatt állandó az időzavar, vagy hiány, elmaradnak órák, angolból alig vesznek valamit,  a dolgozatokra nem gyakorolnak, a tanítás dög unalom, jaj, meg sem meri számolni hány nap még, mert kétségbeejtően soknak tűnik...
( Én tudom, mert számolom: még harminc. )

Sokszor összeakad a bajszunk. Duzzog, meg nem akar és baromi nyakas, amikor meg szeretném vele beszélni puffog és a végkövetkeztetése, hogy ő mindent rosszul csinál...
Tegnap csak megkértem, hogy halkabban, amiből ismételten puffogás lett és sértődött szobábavonulás. A lépcső még áll, noha olyan trappban vonult fel, mint egy elefánt.
Órákkal később, fejét leszegve, az edzés után jött hozzám bocsánatot kérni.


...
Elég ha elmondod, nem kell csapkodni, mérgelődni és nem okozol nekem csalódást.
És fáj: nem jó látni, hogy nem érzed jól magad az iskolában, hogy unatkozol.

Keine Kommentare:

Kommentar veröffentlichen

Szabad a véleményezés, de kérlek légy kedves! Itt nem bántott senki.

A régebbi bejegyzésekhez írt hozzászólásod, csak engedélyezés után jelenik meg.